3 hónap és a nanny

Ittlétem legkellemesebb napjait töltöm itt a házban. Jó itt lenni, nincs semmi bajom, nem érzem azt, hogy ismét 2 óra, menni kell melózni. Nem érzem, hogy csak teszem a dolgom és majd csak eltelik az az 5 óra. Nincs az, hogy nincs kedvem dolgozni és csak elszöszmötölök valamivel. Ráadásként a lányok is teljesen mások lettek.
Miért mindez? Köszönhtően a nice old nannynek, aki itt van velünk, amíg a szülők Olaszországban süttetik magukat. Nagyon izgultam, mondhatni féltem, hogy milyen lesz, biztos parancsolgat, meg ki tudja hogy lekezel majd engem. Plussz anyuka beharangozta, hogy a nanny, akit Tai Tai-nek hívnak, mindent megcsinál majd a házba, úgyhogy nekem nem igazán lesz tennivalóm. Kicsit attól is féltem, hogy akkor engem lehet nem fog erre a hétre fizetni. Szóval óriási, kellemes meglepetés ért.
Idős, szimpatikus, kellemes, aranyos, rendes, kommunikatív, olyan, akit bárki szeretne nagymamájaként. Teljesen ellenkezője mindannak amivel ebben a családban találkozok nap mint nap és ennek alapján amire számítottam. Dícshimnuszt tudnék zengni róla:)
A gyerekek teljesen másképp viselkednek vele, igaz profi, vagyis képzett nanny, egész életében ezzel foglalkozott, már hostapunak nannyje volt. 75 éves, de reggelenként simán begyalogol a faluba és vissza, ami másfél órás út, csak mert kell a mozgás. Délután 2,4 között van neki lunch, aztán meg nem eszik, csak másnap regglit. De semmit ám, nem csak azt mondja.
A munkámat sem lopta el tőlem:) igaz megszabadít napi kb másfél óra munkától azzal, hogy rendbe rakja a gyerekek szobáját, meg a konyhát és főz, mosogat. De ezenkívül mindent én csinálok és bizony van amit, mert ebben a házban mindig minden mocskos, hiába robotolok nap mint nap.
Jön, beszél, kérdez, érdeklődik, mesél, és mindez nem zavaró, hanem kellemes. jólesik, hogy én is embernek számítok. Mesél a családról, hisz mindent tud róluk. Próbál segíteni, mert tudja milyen hostanyu. Tanácsokat ad a gyerekekhez is, akik majdnem kis anygalok amióta ő itt van. Érdekes, mert nagyon szigorú velük, de mégis imádják őt. Úgy ugornak a nyakába, amikor a suliból jönnek, mint soha az anyjuk nyakába. Mesélnek neki, kérdeznek, mindent megcsinálnak amit mondd. Igaz, hogy amint hazaérnek, csak velük foglalkozik. Nem hagyja őket egy percre. Ne tedd azt, ne vedd el, tedd oda, csináld így, nem szabad, ne öntsd ki, tedd el, ülj oda, ne menj oda. És csinálják. Tisztelik őt, és szeretik. Mert foglalkozik velük. Nem úgy mint a szüleik. Az anyjuknak minden gondja az, amikor hazaesik, hogy 7kor ágyba küldje őket, mert ő nagyon fáradt. Az apjukat hetente 2,3 nap látják. Hiányzik nekik a törődés, a simogatás, cirogatás, hogy érezzék a szeretet. Hogy megmondja valaki nekik mi a helyes és mi nem, hogy azt kell mondani, thank you Emi, vagy please. Hogy együtt körbesétálják az udvart, leüljenek olvasni, nem úgybadugás előtt 5 perc olvasás. A nagyobbaknak egyedül, mert megy nekik. Hogy megmondják, ma nem ehetsz fagyit és nem pastat eszel már megint, hanem azt amit főzök. És eszik. Repetát kérnek. Megtudtam nem hiába. Az anyjuk ugyanis azért ad nekik kevés ételt, mert fél, hogy elhíznak. Nekem sem engedi, hogy többet készjtsek, mert ha nem eszik meg, akkor pazarlás. De azért minden nap amikor értük kell menni a suliba, akkor kell vinni nekik snacket, meg csokit. Az nem maradhat el. De vacsorából repetát nem szabad. inkább utána egy ice creamet. Tai arra kért, hogy amikor Sophie nincs itthon akkor én csak főzzek jó sokat a lányoknak, egyenek amennyit akarnak, amikor meg itthon van, akkor csináljam úgy, ahogy ő mondja. Mert hostmami csak salátán él, de tényleg, semmi mást nem eszik, csak még Activiát és gyümölcslevet és Costás frapuccinót és teát és sört és bort. Vannak itt problémák és honnan tudná meg az ember, ha nem egy olyan embertől aki egy élet óta ismeri őket. És annyira aranyos, meg kedves, még azt sem engedi, hogy a ruháját kivasaljam, mert ő magának megcsinálja, látja, hogy van nekem elég dolgom. Már most hiányzik, ha arra gondolok, hogy kedden elmegy és minden vissza a rendes kerékvágásba. S rohangálása meg az ördögi lányok.
Imádom az ilyen élettel teli, mozgékony, aranyos, kis idős embereket. Még annyi szépet akarok írni róla, de rövid az idő, nem jönnek a szavak. Talán jegyzetet kéne írni, amikor eszembe jut valami...:)

A 3 hónapról most csak annyit, hogy eltelt 3 hónap amióta itt vagyunk, szerettem volna erről jrni, az eddigi tapasztalatokról, de most nem megy. Majd a 4 hónapnál újra bepróbálkozok. Akkor már túl leszek a nyaraláson is a családdal és még sokmindenen.