Családi banzáj

Nálunk ritka. És persze sosem teljes. És gyakran nem is annyira szívmelengető. Na de egyen épp túl vagyok. Nem panaszkodok. Igaz, ez nem egy olyan ünneplős volt, hanem inkabb dolgozós. Hisz falun ilyen is van! Nevezhetnénk kalákának is, de szakirányú ismereteim szerint a kaláka nem családi "munkaalkalmat" jelent, hanem szomszédok, rokonok, ismerősök egymás megsegítésére gyűlnek össze hasonló jellegű viszonzást várva szolgáltukért.
Ez nem ilyen volt. Legalábbis nem ennyire nyíltan. Ugy-e vannak anyósok és vejek, valamint még jó testvérek is, akik feláldoznak egy-egy szombatot, fele munka, fele... szórakozás-pihenés-sörnyakalás céljából. Rosszat nem mondhatok a családomra. Napjaink rohanó világában, amikor csak a begyűjtött pénz mennyisége meg az utána való rohangászás a fontos, elismerésre méltó, ha évente 1,2 alkalommal felajánlja segítségét a család 3 férfitagja, bőséges kaja, sör, bor és fél napos pihenőért cserében.
Nem szoktam szeretni az ilyen napokat. Nagy hűhó... na jó, nem épp semmiért. Nekünk nőknek persze ilyenkor még kevesebb nyoma látszik a munkánknak: vásárlás, előkészületek, főzés, mosogatás, takarítás. Nem hangzik egész napos tevékenységnek. Pedig még 23 óra után is dolgozunk, mert minden ehető elfogyott és reggel "pakolni" kell az embernek, aki munkába megy.
Mégis, jól sikerült a tegnapi nap. Nem tudom mitől, hulla voltam éjfélre, de mégis... A kerti hússütés, a család aprajának egész napi jókedve, és a látvány, hogy mindenki gyönyörködik a kiscicáinkba :)) sikerélményekkel halmozott el. A munka jobban is haladhatott volna, de... ez csak személyes (mellékes) megjegyzés.

Pillanatkép az apróságok tevékenységéből: