Hogyan keressünk pénzt ... tvzéssel?

Sorstársaim bizonyára vágják a választ, de ha van olyan is aki nem tudja, akkor: menjünk el valakinek a lakására este, töltsünk ott néhány órát, amíg a felnőttek nincsenek otthon, keressük meg a kedvenc csatornánkat, filmünket, műsorunkat és mindezt nevezzük el babysittelésnek:)
Igen, úgy néz ki 5 hét után kezd beindulni az élet. Már ami a plusz melót illeti. A családnál tötött napi 5 óra mellett igazán jut erre idő, csak lehetőség kell. Már mielőtt kijöttünk volna érdeklődött a családunk, hogy szeretnénk-e extra workot, mert ha igen, ők benne vannak, nyugodtan, sőt segítenek is, mert folytathatjuk az előző au pairjeik plusz melóját. Mondtuk, hát persze, örömmel. Aztán megérkeztünk és 2 hetig semmi. Végül szólt az anyuka, hogy mehetünk minden szerdán 4 órában délelőtt takarítani egy közeli faluba egy barátőjéhez, ha akarunk. Hát hogyne. Először Alex ment, ő közülünk a mozgékonyabb:), nem nagyon bír egyhelyben ülni. De egy alkalom után rájött, hogy a houskeeping nem igazán neki való. Így én járok minden szerdán. Örülök neki, kicsit mást csinálok, mint itt minden nap. Kicsit elmegyek innen, kikapcsolódok, bár az is munka, de valahogy felüdít. És az anyagi oldala sem elhanyagolható.
Tegnap azzal jött haza anyuka, hogy felhívta Jayne, ugyanaz, akihez takarítani járok, hogy este nem-e tudnék menni babysittelni. Ő már helyettem is mondta, hogy igen(!), de azért engem is megkérdezett és újra felhívta, hogy ok. Így 8ra ott voltam, a gyerekeknek színét sem láttam, persze alaszanak. Két kisfiú. Kis aranyosak. A mi lányainkhoz képest kis angyalok. A kicsi mélyen aludt végig, a nagyobbik egyszer felkelt, hogy hol van anyu meg apu, visszafektettem, egyszer hallom, hogy fennt valaki szipog és az emeleti ajtó résnyire nyitva van. Ott leskődött a lelkem. Felmentem, kérdeztem mi baj, fázik, kellene a takarója. Megkerestük, betakartam és több baj vele sem volt. Letelepedtem a nappaliba a tv elé, sorra néztem a csatornákat, néztem Legaly blonde és Legaly blonde2, Hangover, Prison break, Britains got more talent, Proposal, mindenből egy kicsit és végül az Angels and Damons elején megérkezett Jayne. Szép kis 4 óra volt. Máskor is vállalom:)
De jó is lenne, ha az itthoni 5 óráimba is beleférne közbe 1-2 óra ilyen meló:) Álmodozás.
Jayne viszont elmondta, hogy nagyon meg van elégedve a munkámmal és az angolommal is:), ami szerintem elég satnya, de ahhoz képest, hogy 5 hete vagyok itt... Ő meg az előttem lévő lányhoz hasonlítja, aki meg sem tudott szólalni az elején. Minden esetre köszönöm, jól esik a dicséret és bátrabban is beszél az ember, ha bátorítják.
A hostanyukám is mondta igaz, mikor legelején találkoztunk, de azóta rájött, hogy mi is van, vagy nem tudom mi, de úgy beszél velem, hogy nekem általában csak Yes, No vagy Ok-val kell válaszolnom. Elmondhatom, hogy Jaynnel 3 találkozás után többet beszélgettem, mint Sophieval 5 hét alatt.

Swing Vote

Nem vagyok filmkritikus, csak néző. Nemrég még fanatikus néző, mára kicsit lelohadtam, akadtak fontosabb dolgok is a rangsoraban. De esténként most is szívesen nézek meg egy-egy jó filmet. Bevallom a szerelmes kategória a kedvencem, utána meg a dráma. A másik véglet az akció meg a horror. Nálam a film művészfilmet jelent, a többi kategória nálam valami másnak számít:)

Szerelem meg drámaimádatomból kifolyólag természetes, hogy nem ritka a párnaáztatós filmezés a mi szobánkban. Annyira el tudok érzékenyülni... És egyes filmek esetében azt érzem, hogy ezt mindenkinek látni kellene. Nem nézem kritikus szemmel, nem keresem benne azt amit hibának vélek, vagy ami a film gyengesége, ami hibádzik benne. Csak egyszerűen, empátiával nézem. így érthető a gyakori zokogás, gondolom. El ne feledjem, amióta fanatizmusom alább hagyott, gyakran megesett, hogy egy filmhez több alkalomra volt szükségem, mert eljött értem az álommanó:)

A Swing Vote azon filmek egyike, amely alatt elkergettem jó messzire azt a manót. Nem éppen azért mert annyira izgalmas volt, hanem mert annyira megérintett. A családi drámák ritkán hagynak hidegen, bár elborzadva nézem őket, utána meg elalvásig imádkozok, hogy életemnek sose lehessen része. Az itt látható plakát teljes boldogságot áraszt, bár, hogy a végével kezdjem, ez csak a film utolsó kb 1o percére jellemző.

Korafelnőtt gyerek-züllött apa családmodell. Elképzelhető mi minden belefér ebbe.

Emlékszem, összetörtem, amikor annyira felnőttem, hogy rájöttem, a felnőttek nem mindig példaképek. Azok akikről azt hittem tiszteletre méltóak, tekintélyesek, stb, ők is hibáznak, nem tudják mindenre a választ.

És mit lát ez a kislány? Egyáltalán lehet valaki ilyen ha így nő fel? Persze, hogy elege van, bár szereti is nagyon az apját. Amit tud elvégez helyette, csodálatosan okos, értelmes kislány. Az első találkozáson a miniszterelnök azt mondja, hogy "mindenkinek szüksége van egy Mollyra".

És valóban, azt hiszem mindenki mellett van egy Molly.

A film persze a családi dráma mellett arról a politikai csatározásról szól, amely két elnökjelölt között folyik egy kampány során. A különbség és érdekesség az, hogy a kampány egy ember szavazatának elnyeréséért folyik. És be is vetnek minden lehetséges praktikát. Remek görbetükröt tartanak a politika portája elé. Mi is folyik egy-egy ilyen kampány alatt, mi a szerepe ebben a jelöltnek és mi a "háttércsapatnak"? Szegény Greenleaf...

Hosszan folynak a csatározások, sorra csalódik Molly az emberekben, főleg az apjában folyamatosan és megtanul átlátni mindenki hátsó szándékán. Az apja kezében van Amerika sorsa, özönlenek hozzuk a segélykérő levelek, amelyeket a kislány megválaszol. És amikor ismét csalódik, úgy dönt, hogy felkeresi az édesanyját. Mit ad Isten, anyu már nem akarja a kislányát... Micsoda élet, micsoda tapasztalatok. Erre való a szülő?

Végül persze happy end, az lenne furcsa, ha nem. De úgy ér véget a film, hogy csak ültem előtte és nem hittem a szememnek. Őrjöngtem, hogy ilyen nem létezik, nagy becsapás volt az egész. De aztán elgondolkodtam...

Érdemes megnézni ezt a filmet!

Végül egy kép, ami paródia, mert ebben a részben már túl voltak azon, hogy milyen politikai beállítottsága van. Mégis, nem is annyira komikus... Elhangzanak ehhez hasonló kijelentések is bőven, amelyek a drámát feledtetik velünk. Na meg a boldog befejezés.