Régóta keresem a megfelelő lehetőségeket online filmnézésre. Időnként találtam, de valami sosem volt az igazi. Nemrég tudomásomra jutott egy oldal, ahol román felirattal lehet nézni sokféle műfajban és meglehetősen új filmeket. Itt a link azoknak, akik még nem ismerik: Román feliratos filmek
És van még egy, amelyen nagyobb a választék és van ott minden: Magyar szinkron, feliratos, film, sorozat és még egyebek. Filmek Ide regisztrálni kell, aztán meg csak válogatni. Igaz mindkettő megköveteli a viszonylag jó internetkapcsolatot. De nem kell azért annyira csúcssebesség hozzá. Csak elindítás után kell várni pár percet, hogy betöltse. Jó filmezést. Ujabban én csak innen nézek filmeket.
Mit gondol az egszerű városi fiatal? Az a jó falun, hogy nagy házibulikat lehet csapni, hisz nincs fölöttünk, alattunk, mellettünk szomszéd. Még sok mindenben különböztetik meg a vidéket a várostól, mint pl. nagyobb az összetartás, erősebb a közösségtudat, a segítségnyújtás. Igaz a tolerancia jelenlétét sehol sem említik. A szájról szájra terjedő híreket annál inkább. Szükségtelen is bármilyen sajtótermék jelenléte.
Na de a szomszédság! Igen, van olyan is, akit megáld az ég jó szomszédokkal. Van akit képmutatókkal, hátbadöfőkkel. Olyanokkal, akik a piszkos munkát másra bízzák (rögtön megérted mire gondolok). Volt részem vidéki és városi szomszédságban egyaránt. És bátran elmondom, inkább hallgatom a tömbházi szomszéd fürdőbeli folydogáló dolgait, mint az otthoni, kert mögül hangtalanul kivillanó szemek látványát.
Történt ugyanis, hogy szombat este összehívtuk barátainkat és igyekeztünk kihasználni a tavasz és tágas udvarunk nyújtotta lehetőségeinket.Igy hát autóból szólt a zene és bizony jól éreztük magunkat a szabadban. Más vétséget nem követtünk el. (És a jól éreztük magunkat alatt nem értek semmi olyat, ami a normálistól elrugaszkodna) Fél egykor mégis besétált a rend rettenthetetlen őre az udvarunkra (elképzelhető fellépéssel, hiszen valószínűleg fel kellett kelnie, mert valamelyik szomszédunk már képtelen volt elviselni. Értem én ha sokan úgy vélik jogtalan a panaszom. Belátom, hogy zavartuk a falu megszokott kutyavonítástól meg egyebektől csendes éjszakáját. De hát mégis, kedves szomszéd, nem lehetett volna először másképp megpróbálni? Főleg azért, mert először fordult elő és nem tartott 3 napig. Meg azért is, mert életmódunknál fogva számolhatják, hogy havonta hányszor látnak bennünket.Egyszóval véleményem szerint eddig soha senkit nem zavartunk. Akár "fiatalság, bolondság" vagy "Kivételes alkalom" címszó alatt is belefért volna néhány óra. De könnyebb volt az inkognítós segélyhívás, mint átjönni és szólni pár szót. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az a szomszéd idős volta miatt volt képtelen szemernyit is toleráns lenni. Akárki is volt az, 40 évnél fiatalabb, hisz viszonylag fiatal a szomszédságunk. Mindenképp köszönet nekik, mert segítettek megerősíteni hitünkben, mely szerint nem tarozunk közéjük (több értelemben sem).
Ennyit a falusi, mélyen gyökerező közösségről. Megigérhetem, hogy többé nem fordul elő. Meg azt is, hogy emiatt nem fogok szégyenkezni, sem lehajtott fejjel járni-kelni.
Ja, és a rendőrtől figyelmeztetést kaptunk és megkért, hogy halkjtsuk le a zenét!
Irom mindezt akkor, amikor Müller Péter "Szeretetkönyv"-ét olvasom... és tanulom a szeretetet meg az összetartozást!
Na de a szomszédság! Igen, van olyan is, akit megáld az ég jó szomszédokkal. Van akit képmutatókkal, hátbadöfőkkel. Olyanokkal, akik a piszkos munkát másra bízzák (rögtön megérted mire gondolok). Volt részem vidéki és városi szomszédságban egyaránt. És bátran elmondom, inkább hallgatom a tömbházi szomszéd fürdőbeli folydogáló dolgait, mint az otthoni, kert mögül hangtalanul kivillanó szemek látványát.
Történt ugyanis, hogy szombat este összehívtuk barátainkat és igyekeztünk kihasználni a tavasz és tágas udvarunk nyújtotta lehetőségeinket.Igy hát autóból szólt a zene és bizony jól éreztük magunkat a szabadban. Más vétséget nem követtünk el. (És a jól éreztük magunkat alatt nem értek semmi olyat, ami a normálistól elrugaszkodna) Fél egykor mégis besétált a rend rettenthetetlen őre az udvarunkra (elképzelhető fellépéssel, hiszen valószínűleg fel kellett kelnie, mert valamelyik szomszédunk már képtelen volt elviselni. Értem én ha sokan úgy vélik jogtalan a panaszom. Belátom, hogy zavartuk a falu megszokott kutyavonítástól meg egyebektől csendes éjszakáját. De hát mégis, kedves szomszéd, nem lehetett volna először másképp megpróbálni? Főleg azért, mert először fordult elő és nem tartott 3 napig. Meg azért is, mert életmódunknál fogva számolhatják, hogy havonta hányszor látnak bennünket.Egyszóval véleményem szerint eddig soha senkit nem zavartunk. Akár "fiatalság, bolondság" vagy "Kivételes alkalom" címszó alatt is belefért volna néhány óra. De könnyebb volt az inkognítós segélyhívás, mint átjönni és szólni pár szót. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az a szomszéd idős volta miatt volt képtelen szemernyit is toleráns lenni. Akárki is volt az, 40 évnél fiatalabb, hisz viszonylag fiatal a szomszédságunk. Mindenképp köszönet nekik, mert segítettek megerősíteni hitünkben, mely szerint nem tarozunk közéjük (több értelemben sem).
Ennyit a falusi, mélyen gyökerező közösségről. Megigérhetem, hogy többé nem fordul elő. Meg azt is, hogy emiatt nem fogok szégyenkezni, sem lehajtott fejjel járni-kelni.
Ja, és a rendőrtől figyelmeztetést kaptunk és megkért, hogy halkjtsuk le a zenét!
Irom mindezt akkor, amikor Müller Péter "Szeretetkönyv"-ét olvasom... és tanulom a szeretetet meg az összetartozást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
- Follow Us on Twitter!
- "Join Us on Facebook!
- RSS
Contact