Amióta itt vagyunk, minden elromlik. Nem tudom azelőtt is így volt-e. Sophie elég sokaszor mondja, hogy micsoda döbbenet, hogy itt milyen régi minden, ...ehhez képest nekem minden modern:) Lehet nekik a 3, 4 éves mosógép stb már nagyon old, de nem is tesznek érte semmit, hogy újjabb legyen. Ha elromlik inkább megjavíttatják, mint újjat vegyenek. Igaz bérlet lakás, minden bennelévővel együtt szóval... érthető. De ha én jobban akarok élni, akkor teszek érte, nem?
Visszatérve, természetesen minden az én vagy Alex kezében romlik el, miért is, mert ők rá nem teszik a kezüket. Ja, tegnap elromlott az ő autója. Nem káröröm, de... pár óra és megjavítva persze.
Lássuk csak: csütörtökön elromlott a ruhaszárító. Azelőtt hostpapi motorja. Előtte a fűnyíró. És az autónk. Ja meg a vízforraló folyton kiverte a bíztosítékot. Titokzatos körülmények között betört az autó ablaka. Fűnyíró. Autó. Nem volt hideg vizunk jóó hosszú ideig. Kinyírtam a mikrót. Eltörtem egy poharat:) Nagyjából ennyi. Semmiből nem csináltak nagy dolgot amúgy, hosszabb-rövidebb idő alatt rendbejött, ami rendbe tudott jönni, na nem ám magától. Kicsit nagyobb dolog az autó ablakából lett. Szerintük Alex volt a hibás, ő ugyanis füvet nyírt úgy 50 méterre és szerintük a kavicsok felpattantak és úgy törött be. A másik autó ott állt mellette, annak semmi baja. Ők meg épp vadászatból jöttek haza... Vajon??? Most meg itt van a motor. Csak úgy, a garázsban elromlott. Ed finoman megkérdezte, hogy vajon a lányok játszottak vele? Mi meg, kis érzékenyek rögtön arra gondoltunk, hogy biztos ezt is Alexre akarja fogni.
Nem tetszik nekünk, ahogy elkezdtek velünk viselkedni, sajnos már alig 3 hónap alatt óriásit változtak. Eleinte mindig, mindent megbeszéltek velünk, a programot, tennivalót, mindent. Most meg... jó ha utolsó percbe szólnak, hogy mi van, vagy mi kellene, hogy mennek el, babysittelni kell, ezt akarja, azt akarja, mondd valamit, aztán mégsem úgy csinlája, megkér valamire, aztán mégsem kell. Csak úgy szó nélkül elveszik az autót, meg sem kérdezve, hogy nekünk kellene-e. Keresztbehúzzák minden tervünket, már nem érdekli őket, hogy nekünk is programunk van. Különben nem beszélgetnek velünk nagyon, a lányok meg folyamatosan kiakasztanak, a fejünkre nőnek, senkinek néznek. A gyereknevelés megér egy bejegyzést! De milyen legyen a gyerek, ha a szülő is olyan?
Jövő héten elhúznak Italy-ba 5 napra, de csak a szülők. Jön egy nanny, aki már hostapunak nannyje volt, ő vigyáz a lányokra és mivel ő mindent megcsinál, főz takarít, még az is megeshet, hogy nem fognak minket kifizetni.
Lassan elegünk van. Ilyen rövid idő alatt. Amint visszajövünk otthonról elkezdjük intézni a papirainkat, NI number meg hasonlók és elkezdünk munkát keresni. Legalább év végére hátha sikerül. Munkát akarok, rendes fizetéssel, lakással, kiscicával. Szabadsággal, senkitől való állandó függés nélkül. Ha este valahová el akarunk menni, ne kelljen már előtte pár héttel leegyeztetni, hogy ők menneke valahová, mert nagyon esélyes, hogy pont aznap este igen, ha már mi is akarunk és akkor nekünk sittelni kell. Történt már ilyen. És hát nem kérdés, hogy ki programja maradt el.
Ja és folyton azt képzelik, hogy Kongóbol vagy honnan jöttünk, ahol nincsen semmi és nem tudunk semmit:
You know what a shower is?
You know how to make a tea?
I'll tell you wath is a text message!
You have to put the mozarella first in the pasta, if not, aint gonna melt.
Do you have ponies there in your country?
Do you have Costa there?
If you push this button, wather will come out?
És még sok ezekhez hasonló aranyköpés.
Panaszkodok én, de nem annyira vészes a helyzet. Mindent egybevetve boldogok vagyunk itt, nincsen rajtunk akkora nyomás, mint otthon. Szeretünk ebben az országban lenni és még mindig hosszú távon akarunk itt maradni. Talán még hosszabbon:) Minden ok, csak ez az örökös emberi elégedetlenség...
2 hét múlva Ibiza. Megkérdeztem mennyi csomagom lehet, mire Sophie elkezdte magyarázni, hogy miket vigyek és ha akarok a lányok bőröndjébe is be tudok pakolni. 1 rövidnadrág, póló, papucs ott elfér... napozókrémet ő hoz:)) Nevetséges!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
ej ej ej ej. ezek az angolok :|
szerintem Costa speciel nincs nálunk, meg ez nem is biztos hogy olyan kérdésnek szánta, hanem azért mert nálunk más fajta boltok vannak:) de a többi....nevetségesek hallod:D viszont...izé...ne legyél olyan mint ők, honnan tudod hogy Kongóban ez hogy van?:)
Igen Attila, ezek az angolok, bár nem hiszem, hogy ezt le lehet szűkíteni csak rájuk, csak hát én éppen közöttük élek.
Igazad van Bogyoka, nem is tudom miért épp Kongó, csak úgy valahogy az urott be. Nem is úgy értettem, hanem mint harmadik világbeli ország, mert ugy-e az tény, hogy ilyen országok léteznek. És ha egy ilyenből jövök, akkor elképzelhető lenne, hogy nem tudom hogyan kell egy teát angolosan elkészíteni.
Nem is jó ha általánosítunk, már csak azért sem mert szociológusok vagyunk nem?:-)
De kitartást kívánok nektek. Ha már ott vagytok akkor legalább jól teljen.
Szió!
Szerintem mielőbb szabaduljatok meg ettől a családtól. Mert ez igy nem fair amit csinálnak veletek.
Azon hogy ilyen "érdekes" kérdéseik vannak én már nem csodálkozom. Pontosan azóta nem mióta fiam elárulta hogy innentől nem tanulnak törit és földrajzot. Kilencedikes 13 éves. És eddig se vitték túlzásba eme tárgyak oktatásák, de ennyi is volt. Még alap szinten se tanultak meg semmit...
Szia Christine!
Igyekezni fogunk megszabadulni tőlük, de azért azt el kell mondanom, hogy amint olvasgatom az au pair blogokat, vannak ennél rosszabb családok is. Legalább nem stresszelnek, hisztiznek velünk. A többi meg... ahogy te is írtad, a nevelés/neveltetés hiánya miatt van:)
Igen Attila, neked is igazad van, de amint már írtam a harmadik világbeli országokra vonatkoztatva... ez már beillik még a szociológia tudományába is!:))És, hogy ne legyen olyan száraz az egész iromány, kell egy kis metaforálgatást is belevinni. Szerintem.
Köszi a bíztatást, igérem, hogy kihasználunk minden egyes percet:)
Megjegyzés küldése