Ezt már szeretem!

Csodálatos napom volt ma. Akárhogy belegondolok, semmi nem tudta ma elvenni a kedvemet. Csütörtök van ma, ami önmagában nem nagy szám, na, de ez meló előtti utolsó szabad napom. Hol lehetett volna jobb, mint otthon. Otthon, ahol már majd egy hónapja nem jártam, különböző, nem részletezendő okok miatt. De ma, kis hátsó szándékkal :) hazafújt a szél. Már reggel jól indult a nap, és számomra elképzelhetetlenül korán. 6:10-kor már talpon voltam (ilyen nem történt az elmúlt... legalább fél évben. Rohantam az állomásra, ahol anyum átutazóban volt és megdobott egy kis szeretetcsomaggal. Visszatérve ébredezett szerelmem, aki (velem ellentétben) melózni rohant csekély 24 órára. 8:30-kor már újra az állomáson voltam, majd robogtam hazafele. Olyan remek érzés volt közeledni. Figyeltem a közeledő, ismerős dombokat, szántóföldeket, házakat és éreztem, régóta először, hogy jó érzés haza menni. Kis falucskám táblájáról akartam fotót készíteni (googliban sem találtam, pedig gyönyörű faragott tábláink vannak), amikor rájöttem, hogy telefonom kamerája beadta az unalmast. Ez picit feltúrbózta az idegrendszeremet, de később minden megoldódott és gyönyörű képeket készítettem, amelyekből párat meg is mutatok, később.
Hazaérkeztem, leellenőriztem, hogy minden megvan-e, a fekete cica még mindig nincs, és a legkisebbek sem bújtak elő még (ha léteznek), de ketten ott vártak engem. Igaz a kicsit alig tudtam befogni egy simogatásra:)





Aztán hátsó szándékommal és biciklivel elindultam szeretett nagymamámhoz. (Hátsó szándékom egy kis nadrágátszabás-varrás volt.) Amint kinyitottam a kaput, csodálatos dolgot láttam. Olyan gyönyörű az az udvar! Csupa zöld és szines, tele virágokkal, fákkal. De beszéljenek a képek:















Elsőként egyet pletyiztünk, mentségünkre, rég nem találkoztunk, majd megvolt a kötelező reggeli és elmentünk falut látni:) vagyis a boltba. Visszafele megláttam, hogy van egy pad, amire gyakran szoktak leülni az idősebbek:


"Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra..." :))))

Visszafele találkoztunk régi kedves ismerősökkel:


Komámasszony:) és a kis Ingrid



Keresztleányzóm

Aztán sokat varrogattunk, vagyis nagyi varrogatott, idegeskedett, hogy összejöjjön (csak nem lett olyan amilyenre akartam, de így is nagyon örülök neki!)- erről sajnos nem készűlt fotó. Majd hálából sok finomsággal elhalmoztam. Elsőként vaníliafagyis jegeskávét kapott tőlem, amihez foghatót (azt mondta:) még nem ivott. Majd jöttek sorban az ötletek. Segítségem is volt hozzá (nemcsak az ötlethez, hanem a megvalósításhoz is), kedves unokatesókám, Szílvia személyében. így készűlt a betervezett prézlis (házi)laska helyett bruschetta:


amit ők elsőre, én pedig sokadszorra is imádtunk.
Következett a Szílvia ötlete alapján készűlt gyümölcstúrmix:


Meggy, málna, piros és fekete ribizli. Elképesztően és abbahagyhatatlanul finom!

Mellette pedig régebben megtanult és állandóan ismételgetett mikrós-bögrés süti:


Nekik szintén először és nagyon ízlett.
Egyszóval ma villantottam a különlegességekkel otthon:)) Köszönet érte a hasznos gasztróblogoknak, amelyekkel nem tudok betelni!(Talán én is ráveszem magam...:)

Mindezek után meg már csak csomagolás, búcsúzkodás, ezer köszönet és egész napos napsütés után felhőszakadásos vonatraindulásmaradt hátra.

Ez a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt!! Köszönet érte azoknak akik szeretnek!

Ó jaj, szomszédok!

Mit gondol az egszerű városi fiatal? Az a jó falun, hogy nagy házibulikat lehet csapni, hisz nincs fölöttünk, alattunk, mellettünk szomszéd. Még sok mindenben különböztetik meg a vidéket a várostól, mint pl. nagyobb az összetartás, erősebb a közösségtudat, a segítségnyújtás. Igaz a tolerancia jelenlétét sehol sem említik. A szájról szájra terjedő híreket annál inkább. Szükségtelen is bármilyen sajtótermék jelenléte.
Na de a szomszédság! Igen, van olyan is, akit megáld az ég jó szomszédokkal. Van akit képmutatókkal, hátbadöfőkkel. Olyanokkal, akik a piszkos munkát másra bízzák (rögtön megérted mire gondolok). Volt részem vidéki és városi szomszédságban egyaránt. És bátran elmondom, inkább hallgatom a tömbházi szomszéd fürdőbeli folydogáló dolgait, mint az otthoni, kert mögül hangtalanul kivillanó szemek látványát.
Történt ugyanis, hogy szombat este összehívtuk barátainkat és igyekeztünk kihasználni a tavasz és tágas udvarunk nyújtotta lehetőségeinket.Igy hát autóból szólt a zene és bizony jól éreztük magunkat a szabadban. Más vétséget nem követtünk el. (És a jól éreztük magunkat alatt nem értek semmi olyat, ami a normálistól elrugaszkodna) Fél egykor mégis besétált a rend rettenthetetlen őre az udvarunkra (elképzelhető fellépéssel, hiszen valószínűleg fel kellett kelnie, mert valamelyik szomszédunk már képtelen volt elviselni. Értem én ha sokan úgy vélik jogtalan a panaszom. Belátom, hogy zavartuk a falu megszokott kutyavonítástól meg egyebektől csendes éjszakáját. De hát mégis, kedves szomszéd, nem lehetett volna először másképp megpróbálni? Főleg azért, mert először fordult elő és nem tartott 3 napig. Meg azért is, mert életmódunknál fogva számolhatják, hogy havonta hányszor látnak bennünket.Egyszóval véleményem szerint eddig soha senkit nem zavartunk. Akár "fiatalság, bolondság" vagy "Kivételes alkalom" címszó alatt is belefért volna néhány óra. De könnyebb volt az inkognítós segélyhívás, mint átjönni és szólni pár szót. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az a szomszéd idős volta miatt volt képtelen szemernyit is toleráns lenni. Akárki is volt az, 40 évnél fiatalabb, hisz viszonylag fiatal a szomszédságunk. Mindenképp köszönet nekik, mert segítettek megerősíteni hitünkben, mely szerint nem tarozunk közéjük (több értelemben sem).
Ennyit a falusi, mélyen gyökerező közösségről. Megigérhetem, hogy többé nem fordul elő. Meg azt is, hogy emiatt nem fogok szégyenkezni, sem lehajtott fejjel járni-kelni.
Ja, és a rendőrtől figyelmeztetést kaptunk és megkért, hogy halkjtsuk le a zenét!
Irom mindezt akkor, amikor Müller Péter "Szeretetkönyv"-ét olvasom... és tanulom a szeretetet meg az összetartozást!

Cicamica

Cila, Cicu, Piszu, Cicamica, Macska, Cica, Cicc-Micc, Cicus és a kedvencem, Cini-mini. Neem, ez nem egy focicsapatnyi cica, csak egy. Ő az én cicám. Valahogy elmaradt a névadás, sokáig csak vendégnek tekintettük. Aztán kiderült, hogy marad. Bizony, nem egy hétköznapi történet.
Néhány hónappal ezelőtt egy szerencsétlen cica vetődött az udvarunkra. Annyira sajnálni való volt. Menni is alig bírt, csak szédelgett a lépcső előtt. Kért volna valami betevőt, de csak látszott, hogy nyávog, nem hallatszott. Nem vagyok az az elszánt állatvédő/barát, de őt igazán megsajnáltam. Egyáltalán nem volt szívderítő látvány. Arra gyanakszom, hogy megverték valahol. Hozzám menekült és jó helyre jött. Mindig csak kiskutyánk volt. Amelyek sorra kimúltak, jól megsírattuk és eltemettük. De most itt volt ez a kisállat. Rajtam kívűl senki nem szerette a családban. Azt sem akarták hagyni, hogy hozzáérjek. Enniadtam, hamar kiderült, hogy válogatós a kicsike. Csak a húst szereti, leginkább nyersen. A földre kell tenni az ételt, edényből nem eszik. A tejet nem szereti. Húsban is válogat. A chips, keksz, nápolyi, na ezek mennek. Nem olyan tipikus macska. Nem láttam vadászni, kertre, fára mászni, ugrálni, szaladgálni. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg már elég öreg, mert ha nem látja hová teszem az ételt, nem találja meg. Tehát a szaglóbimbói nyílván elromlottak.
Én pedig egyre jobban megszerettem. Nem hullatta a szőrét, lehetett simogatni, nem szaladt el, imádta ha babusgattam. Aztán marokszámra hullott a bundája. És eljött az a bizonyos időszak is, amikor olyan ilyesztően csinálnak a cicák. A párzás ideje. Azelőtt macskát nem láttam az udvaron, akkor meg sorra jöttek. És elkezdett nőni a pocija. Utána néztem, hogy a cicák vemhessége 9 hétig tart. Csak vártam, vártam, hogy teljen már el, de nem tudtam mikor telik ki az ideje. Már azt hittem csak meghízott, amikor egy reggel eltűnt. Szomorú lettem, mert vagy 2 napig nem láttam. És megérkezett. Jaj de éhes volt. És eltűnt a pocakja. Nagy esemény volt ez nálunk. Bár nem tudtuk hol lehet a fészke, később észrevettük, de nem lehet hozzáférni. Időnként előjött, aztán eltünt, míg egyszer csak túl sokáig maradt, azt hittem nincs is semmi kiscica. Kb 4 nap mulva ott találtuk az ajtóban, szájában egy csöppséggel. Elolvadtam a boldogságtól. Annyira pici, még a szeme sem nyílt ki, a hangja is alig hallatszik. Nem tudtam betelni vele. És miyen büszke volt az anyuka... Úgy néz ki csak egyedül van, mert többet nem hozott. Készítettünk egy kosarat, beletettük őket és jól elvoltak. Aztán elmentünk otthonról és mire hazaértünk elvitte a picit. Azóta sem láttam. Eltelt kb 4-5 nap. Az anya meg majdnem mindig itt van. Nem tudom mit gondoljak, talán már nem él a cica-baba? Vagy már elmúlt egy hetes és hosszabb időre is magára hagyja? Én félnék helyében. Mi van ha elmászkál valahová és mikor vissza megy nem találja meg? Ha tényleg ott hagyja, akkor nem a világ legjobb cica anyukája.
Én így is szeretem és ő már hozzám tartozik (lassan más is megbarátkozott vele, bár anyu szerint nincs benne semmi szép, különleges), de ha előhozná azt az édes kis manót, akkor egyenesen imádnám! Mindkettőjüket.

Tervek a jövőre

Szeretnék/m...

..."életet" élni +
...boldog lenni
...szellemi és kommunikációs képességeimet fejleszteni +
...lakásfelujítás +
..."abban" a házban "azt" a konyhát +
...VW Polot +
...kiscicát, kiskutyát +
...fehérhabruhás esküvőt +
...nászutat +
...két gyereket
...hátrányosnak vélt tulajdonságaimat elhagyni
...szebb, jobb, társaságibb, emberbarátabb lenni
...beutazni a világot +
...ha nem is a világot, azokat a helyeket, amelyekről azt mondják, hogy azt az életben egyszer látni kell +
...elégedett lenni önmagammal
...önbizalmat fejleszteni
...megtanulni úszni
...sokat strandolni +
...barátokkal a kapcsolatot sokkal jobban tartani
...szeretetemet sokkal jobban kimutatni
...látni az északi fényt +
...kiépített kertet élősövénnyel +
...könyvtárat +
...fizikai adottságaimból kihozni a legjobbat +
...elmondani mindazt amit valaha elmulasztottam
...több bátorságot
...idegennyelveket tudni +
...kipróbálni a bungee jumpingot +
...esős napokon a kandalló előtt hallgatni egymás történeteit +
...karriert +
...békés világot
...jobb belátásra téríteni az embereket
...megszüntetni minden viszályt, háborút, betegséget, szenvedést, boldogtalanságot, veszekedést, ellenségeskedést +
...nemi egyenlőséget minden téren
...megszeretni a halat
...megszeretni a főzést
...nem panaszkodni
...minden és mindenki fontosra időt szakítani
...nem érezni bűntudatot, ha nem vagyok hibás
...pozitívabban gondolkodni
...gazdag lenni...
...
...
Miért gazdag lenni? Mert jó néhány "szeretném" valósulhatna meg. (Azok amelyek után +-ot tettem.) Nem olyan sok, mégis... talán jobb lenne...