Az igazi Karácsony

Minden Karácsony az igazi, hisz milyen ünnep lehetne szebb ennél? Na de az idei mindent visz. Annyi minden történt velünk ebben az évben és úgy döntöttünk, hogy nem megyünk haza az ünnepekre, inkább magunkra szenletljük a hazamenéshez szükséges időt és pénzt is. Ahogy közeledett a Karácsony, egyre inkább elbizonytalanodtunk, látva, hogy majd mindenki hazamegy ünnepelni. És a legrosszabb az volt, hogy mehettünk volna, még utolsó percben is... Maradtunk... és izgatottam készülődtünk. Sokat vásároltunk, kaját, ajándékokat, egész héten főzőcskéztem, hogy habár csak ketten leszünk, mégis különleges és szép legyen. Aztán eljött az este. Karácsonyfadiszítés, vacsora, ajándékozás, ajándékbontás, öröm és boldogság. Szép, csendes esténk volt, lélekben végig otthon voltunk.





Másnap csupa lustálkodás. Annyira jólesett!
Hétfőn Londonban készültünk. Mindenképp látni akartuk a várost karácsonyi díszben... nagy csalódás. Majdnem délre sikerült is elkotródni itthonról. Londoni közlekedés... másfél órás útat kb kétésfél alatt sikerült megtenni. Hyde Park- Winter Wonderland volt a fő cél. Igaz szóbajött a London Eye is, mert eddig sosem ültünk fel rá.



Körbesétáltunk Wonderlandben... nem varázsolt el annyira. Valami többre számítottam. Pedig volt ott nagy kerék, beszélő fa, éneklő rénszarvas, sok sok adrenalinnövelő cucc, mint hullámvasút, szellemvasút, mindenféle repítő, dobó stb. Sok sok enni és innivaló. DE, ami a legfontosabb, Magyarok falatozója.



Ettünk magyar kolbászt "árdés" káposztával és töltött káposztát tejföllel.





Láttunk kürtős kalácsot és lángost is, de az már nem fért el kipróbálásra:))



Aztán elindultunk megnézni a kidiszített Londont. Na persze, ha lett volna. Nem tudtam elhinni, hogy sehol egy díszkivilágítás. A Buckingham Palotánál egyetlen karácsonyfa, a parkban egy másik... Közeledtünk London Eyehoz



Néhány beöltözött figura, egy christmas carousel... Jegyvásárlás, Alex annyira izgatott volt, hogy csak úgy húzott maga után. Az sem érdekelte, hogy egyáltalán mennyibe kerül a jegy. Megnéztünk egy pár perces 4D-s tájékoztató filmet. Szuper élmény volt:))) Aztán kis sorbanállás és már el is indultunk felfele. Én csak nézelődtem és csodáltam a látványt, az esti fényeket, gyönyörű volt.



Egyszer csak arra figyeltem, hogy Alex valahogy nem nézelődik, olyan elgondolkodott. Amikor felértünk a tetőre látom, hogy Alex odamegy valakikhez, akik történetesen románok voltak és beszélget velük. Közben megkértek, hogy fotózzak, mire végeztem jön Alex és a fiú, aki elkezd filmezni. Alex megfogja a kezem és elkezdi mondani, hogy már első perctől tudja, hogy... nem tudom miket mondott még, úgy elkezdett dobogni a szívem, hogy nem hallottam mit mond:)) Annyiszor viccelődtünk ezzel, de most tudtam, hogy ez igazi. Elővette a gyűrűt, letérdelt és amikor a London Eye a tetőre ért, megkérte a kezem! Én meg csak sírtam és kisuttogtam egy igent, amiről kiderült, hogy ő nem is hallotta, csak látta, hogy bológattam:)) Mindenki tapsolt körülöttünk és gratulált. Teljesen el voltam varázsolva. Annyira szép volt én meg nem sejtettem semmit egész nap, hogy ő mire készül. És mindenki, de mindenki tudta, csak én nem. Még anyukámtól is megkérte a kezemet előtte:)




Hát így teltek az ünnepek. Menyasszony lettem és a London Eye örökre a kedvenc helyem lesz Londonban!

We're going to the UK!

Még van hátra idő bőven, de a fontos az, hogy beindult a gépezet. Elindultunk a haladás útján, nagyon bizakodóak vagyunk, hisszük, hogy hamar sikerülni fog és néhány hónap múlva már bőven lesz amit megosszak itt!
Egyelőre csak annyit, hogy várunk, de már nem hiába. Ha csak várnunk kell, az azt jelenti, hogy mi megtettük a magunkét (legalábbis egy részét). Bízok benne, hogy következő Karácsonyunk már Christmas lesz a maga angolságával együtt! Tele vagyunk reménnyel, tervekkel és annyira hiszünk, annyira akarjuk, hogy muszály sikerülnie.

Ismét morfondírozok

Itt a tél. Nem a kedvencem. A hangulatomat is magával vitte. Annyi minden van a fejemben, annyi mindent szeretnék csinálni, elérni, de mindennek akadálya van. Egy ideig szüneteltettem a külföldre vonulás gondolatát, de most újra előjött és erősebb, mint valaha. Ez most remélem nem múlik el, amíg meg nem történik. Vannak támpontok is, úgyhogy látszik már egy kis fény a távolban. Olyan sok ismerősöm van odakint, hogy már már lélekben nem is vagyok itthon. Közbe azt veszem észre, hogy azt figyelem milyen ott az idő, ki hol van, tanulmányozom a térképet, az érdekel, hogy ott mi történik. Itthon már csak testben létezem. Lehet ez nem egészséges, de nem is akarok ellene tenni, mert amíg nagyon akarom, addig van esély rá, hogy megtörténjen. Sok bátorítást kapok, hogy menni kell és ez is nagy erőt ad.
Itt vannak az ünnepek, annyi teendő lenne, de tudom, hogy nem lesz olyan a Karácsony sem, amilyet szeretnék. Azon filózok, hogy legalább a következő Karácsonyunk Angliába érjen minket. Az idei is csak úgy eltelik, a lehetőségekhez mérten. Többet akarok és ezért tenni is fogok!
A hetek csak úgy telnek, meló, fáradtság, de legalább ha lenne értelme... Úgy érzem visszafele haladok. Mostanában többször vettem észre, hogy negatív példa vagyok azzal, hogy egyetemet végeztem. Elsőként a munkahelyemen, aztán meg egy rokonom jött azzal, hogy ő nem fog tovább tanulni értettségi után, hisz itt vagyok én elrettentő példának. Minek pazarolni az időt tanulásra, ha ide jut, mint én. Lassan szégyenkeznem kell amiatt, hogy elvégeztem az egyetemet...
Lassan 25 éves leszek. És sehol semmi. Még ha nem is látszik semmi, de ha legalább elégedett lennék! Sokaknak családja, gyereke van. Én is szeretnék. De nem így. Nem akarok gyereket szülni a bizonytalanságba. A semmibe. Ha most elmegyünk és össze is jön, hány évre van szükség, hogy készen érezzem magam a gyerekvállalásra? Késő lesz már akkor?

Ünnepek után

A sok születésnap után végre eljött a legnagyobb nap is, a Karácsony. Sok tervvel készültünk, mint kiderült túl sokkal is, így le kellett faragni belőle. Családi Karácsony, mint ahogy az illik. Gondolkodtam mitől is lesz számomra igazi ez az ünnep és arra jutottam, hogy az igazi Karácsony feeling akkor van jelen, ha látom a kisgyerekek örömét. Az a hit ami bennük van..., az a várakozás és öröm, amikor látják, hogy megjött az angyalka. És mesélnek...mesélnek látni vélt angyalokról, akik a kúlcslyukon hozzák a karácsonyfát.Nem tünik fel nekik, hogy évről évre ezen a napon nekik el kell menniük otthonról és ezidő alatt megérkezik az ajándék. Hisznek, és ez a hit, ami engem ámulatba ejt.
Történt, hogy unokahugomnak már megérkezett az otthoni angyal mire mi odaértünk. És akkor ugy-e még egy érkezett. Időnként azt vettem észre, hogy Bernadett odalopakodik az ajtóhoz és kiles az ablakon, hátha még érkezett valami:)
Aztán Szilveszter. A legnagyobb, legbulisabb, leghosszabb, legfárasztóbb, legeseménydúsabb és azt hiszem kijelenthetem, hogy az eddigi legjobb is volt egyúttal. Nem volt újévi fogadalom, hisz minden nap megfogadok valamit, de nem ezen múlik. Tervek vannak erre az évre is, remények is, már csak elhatározás, magabíztosság és bátorság kell hozzá. Ezek megteremtésén gyakorlatozok!

December

Még akkor is, ha én mediterrán karácsonyt szeretnék:), december az ünnepek hónapja, nem lehet nem beszélni róla, hiszen minden arról szól. Lázba hoz mindenkit, akár akarja, akár nem, akár van kedve hozzá, akár nincs. Ugy-e nem sok jót gondolunk azokról, akik nem szeretik a Karácsonyt. És azt hiszem nincsenek is sokan. Egy kis melegség mégis csak belopózik legtöbbünk szívébe, még ha odakint minuszharmincfok is van. Már november végén megkezdődik. A diszítés, a készülődés, az izgalom. Lehet nem szép, és nem illik ilyent mondani, de gondolom nem vagyok egyedül véleményemmel, hogy teljes mértékben "kommercializálódott" a szeretet ünnepe. Hiszen mi az amiért aggódunk? Nem azon, hogy mit teszünk az ünnepi asztalra, vagy, hogy lelkünket hogyan készíthetnénk fel jobban a Karácsonyra. Legnagyobb nehézség az ajándékok megvásárlása. Kinek mit vegyek? Hol? Mikor? Mennyiért? Tudom-e, hogy mit szeretne (érdekel-e), vagy csak veszek valamit, aminek gondolom örülne? De hát ez még rendben van! Hisz azoknak akiket szeretünk minél többet és értékesebbet akarunk adni. Sajnos sokaknak az a problémája, hogy MIBŐL? vegye meg az áhitott ajándékot. Mert hát még ott van a Mikulás is. Nem maradhat otthon az idén sem csak azért, mert gazdasági válság van.
Mindezek mellett a december egy olyan hónap, amelyet sok ember választ születése hónapjaként:) Jó, tudom, nem ő, inkább szülei, de hát ebbe a hónapba nagyon tele van a naptáram. Legalább 6 szülinapnak örvendezhetek +Mikulás, Karácsony, na és el ne feledjük a Szilvesztert. De ha nem lenne elég, akkor falunk bucsúját is megüljük Karácsony előtt és ebben az évben még egy születés is programozva van családunkban Karácsony környékére.
Nem panaszkodom! Reménykedek, és mindent meg fogok tenni érte, hogy minden szép és jó legyen, még akkor is, ha nem lehetek fürdőruhában, minimum a Fiji szigeteken:)


Megelőlegezve a Karácsonyt, ez volt a tavalyi Karácsonyfánk. És imádtuk:)

Fránya tél

Van aki imádja. Hát én nem. Még el sem kezdődött, máris előjönnek a velejárók:didergős ébredés, ruhákból rétegződés, korai sötétedés, tüsszögés, dünnyögés, vörös orr, és sokunk réme, a szezonális fogfájás. Tudom, tudom, a fogorvos megoldja. De ki szeret fogorvoshoz járni?
És aztán nem mindegy, hogy csak úgy tél, vagy tél Csíkban!Igaz Gyergyóban sem jobb, és még sok máshol. A lényeg: nem ez a kedvenc évszakom. Még a sok szép, extrém téli sport, a gyönyörű hulló hó és a hosszú téli esték ellenére sem. Olyan leszek mint egy kismackó. Begubózok, képzeletbeli barlangomba bújok és ez bizony meglátszik hangulatomon is. Ha meg arra gondolok, hogy mennyi ideig tart... Bezzeg a nyár... Én el tudnám viselni, hogy 30fokba ünnepeljük a Karácsonyt. Sokan mondják, hogy nem is igazi hó nélkül. Na jó, biztos, hogy szép, de... az a mediterrán karácsony sem elhanyagolható:)
Rájöttem, lehet nem véletlen, hogy decemberben van az a sok szép ünnep. Ha már a fagy lebénítja az embereket, akkor legyen valami, ami kicsit felrázza. Meglepi a gyerekeknek, nagy családi találkozások, karácsonyfadiszítés, ajándékosztás, boldogság, öröm, béke, aztán az újévre virradó peszgőbontás, stb, stb... Később meg a nagy visszaemlékezések. Persze, hogy szeretjük a Karácsonyt! Azért még mindig nem bántana, ha fürdőruhánál többet nem bírnék elviselni magamon az ajándékbontás idején:)))

Most pedig veszem a forró teát, a vastag pizsit meg a nagy paplant és téli álomba szenderülök. Reggelig.