Magány

Eltévedve, dideregve, egyedül és reményvesztve.
Néha homály, néha köd, eső és hó szembejön.
Várni kell még? Cselekedni? Minden akadályt legyőzni?
Ó, csak legyen akadály. Az már derűvel kínál.

Látom, hallom, érzem a magányt,
Gyengeségem szakadékba kíván.

Segítség!? Ugyan kitől? A harc megvívásra vár.
Elmondani? Ugyan kinek? Vagy talán hasztalannak vélem.

Megértés és segítség. Bizalom, hiszékenység.
Jók ezek? Vagy átok tán?
Legyél ilyen, amolyan, éppen csak ne önmagad.
Megfelelni, térdepelni, szerepelni, elémenni.
Titokban zokogni, sírni, naplót írni, reménykedni.

Ha én egyszer nagy leszek, sok virágot ültetek,
Öregeket szeretek, boldog leszek veletek!

Idősek világnapja alkalmából

Áldottak az öregek barátai
Mécs László


Áldott, aki megértéssel kísér
és fogja reszkető kezünket,

Áldott, aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el már a szót,

Áldott, aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,

Áldott, aki nem veszi észre,
hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,

Áldott, aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk,

Áldott, aki nem árulja el,
hogy ma kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,

Áldott, aki fel tudja idézni
velünk a tegnap emlékeit,

Áldott, akitől megtudjuk,hogy nekünk is jut még
tisztelet, szeretet, hogy nem
vagyunk azért még mi se egyedül,

Áldott, aki segíti vinni öregségünk
keresztjét, amely nékünk
is oly nehéz,

Áldott, aki szerető leleményességgel
segíti ingadozó lépteinket
a hazafelé vezető úton.