Magány

Eltévedve, dideregve, egyedül és reményvesztve.
Néha homály, néha köd, eső és hó szembejön.
Várni kell még? Cselekedni? Minden akadályt legyőzni?
Ó, csak legyen akadály. Az már derűvel kínál.

Látom, hallom, érzem a magányt,
Gyengeségem szakadékba kíván.

Segítség!? Ugyan kitől? A harc megvívásra vár.
Elmondani? Ugyan kinek? Vagy talán hasztalannak vélem.

Megértés és segítség. Bizalom, hiszékenység.
Jók ezek? Vagy átok tán?
Legyél ilyen, amolyan, éppen csak ne önmagad.
Megfelelni, térdepelni, szerepelni, elémenni.
Titokban zokogni, sírni, naplót írni, reménykedni.

Ha én egyszer nagy leszek, sok virágot ültetek,
Öregeket szeretek, boldog leszek veletek!

Nyári álmok szeretője

Ó végre egy kis délutáni szieszta,
Édes, nyárral fűszerezett szellő,
kicsit letagadott, hazudott magány,
Mert jó itt, jó most és jó egyáltalán,
Ma minden szép és minden jó megtalál.
Csímár László