Ha szaladni támad kedvem, akkor szaladok

Megesik, egyre gyakrabban. A gyakorlatba ültetés ugyan még problémás,de dolgozok rajta. Lehetőségem van, időm is. A klíma kicsit berondít, átkozom is rendesen. Nem is értem miért itt és nem egy mediterrán országba vagyok. Ha már én választottam, hogy hová menjünk. Ja persze, a nyelv miatt:)
A napi bennti aerobic nem elég. Úgy kell nekem a mozgás, mint napi betevő. Szükségét ézem, hiányzik, ha kihagyom, de a bennti ugrabugra kezd unalmassá válni. Ilyenkor rámjön, hogy szaladnék egyet. Igaz, egyszer hegyet kell mászni hozzá, kb 500 méteren. Na jó, csak domb, de akkor is. Én csak szaladni akarok, nem mászni. Azért elindultam, nagy lelkesedéssel. Kellemes zenével a fülemben. Elrejtett kis utacskán, egy autóval találkoztam, kémleltem a tájat, felfedeztem egy csodás udvarházat, vagy inkább csak a kertet, mert a házat nem lehetett látni. Jól esett, még akkor is, ha néha éreztem, hogy leesek a lábamról. Nem vagyok hozzászokva a szaladgálástól. Volt is izomlázam fél héten át, de nem számít.

Visszafele már kicsit jobban bírtam. Éreztem, ahogy feszülnek az izmok a combomban, lábszáramban, popsimban. Éreztem, hogy ez kellene nekik legalább minden második nap. Kimerültem amire visszaérkeztem a bejárathoz. Csodás idő volt. Nem esett, nem sütött a nap, kellemes, langyos, világos.

Lazító séta közben megörökítettem környezetemet a bejárattól a házig. Itt érkezek meg a letérőhöz. Mutatja, ki tudja mennyi ideje, hogy Hillwoodon vagyunk. Ez azért érdekes, mert van Hillwood Stud és Hillwood House. Mi a Houseba lakunk.



Ez a kifele mászós rész, egész kis kedves meredek.



Ez ugyanaz, mint az előző, csak már sikerült kimenni, visszanéztem:)



Ez fogadott, vagyis inkább ők fogadtak. Amíg a házunkhoz érünk, végig lólegelős kertek vannak az út mellett. Hillwood Stud ugyanis egy lovagló birodalom. Nem is tudom mennyi lovuk van, rengeteg. Csodaszépek. És amint meglátnak egy embert az úton, rögtön odamennek a kerítéshez. Olyan szépek voltak, ahogy legelésztek. Le akartam kapni. De akkorra már ott nyújtogatták az orrukat a kerítésnél:)





Ezek a szomszédaink, a Stud, az utca végén. Ennyire vagyunk távol egymástól, de nem találkoztunk még velük.



Itt kezdődik a mi birodalmunk. "A miénk."



Jobbra még mindig lovak.



Már csak ennyit kell mennem és meg is érkezek.





Ez már az ajtótól van. Ismét visszatekintettem:)



Nem volt elég sétából, még megkerültem a házat, háloszobánk ablaka alatt nyílnak ezek a gyünyörű rózsák. Kihagyhatatlan.



Igazi kaland volt ez a szaladás. Remélem egyre gyakrabba veszem rá magam ezután. Jó kis felfedező túrák. Közben meg izmosodik a lábam, formásodik a popsim:)) A mozgásra meg mindenképp szükségem van, hisz egész héten itt punnyadok egyik házból a másikba.