Ez nem ilyen volt. Legalábbis nem ennyire nyíltan. Ugy-e vannak anyósok és vejek, valamint még jó testvérek is, akik feláldoznak egy-egy szombatot, fele munka, fele... szórakozás-pihenés-sörnyakalás céljából. Rosszat nem mondhatok a családomra. Napjaink rohanó világában, amikor csak a begyűjtött pénz mennyisége meg az utána való rohangászás a fontos, elismerésre méltó, ha évente 1,2 alkalommal felajánlja segítségét a család 3 férfitagja, bőséges kaja, sör, bor és fél napos pihenőért cserében.
Nem szoktam szeretni az ilyen napokat. Nagy hűhó... na jó, nem épp semmiért. Nekünk nőknek persze ilyenkor még kevesebb nyoma látszik a munkánknak: vásárlás, előkészületek, főzés, mosogatás, takarítás. Nem hangzik egész napos tevékenységnek. Pedig még 23 óra után is dolgozunk, mert minden ehető elfogyott és reggel "pakolni" kell az embernek, aki munkába megy.
Mégis, jól sikerült a tegnapi nap. Nem tudom mitől, hulla voltam éjfélre, de mégis... A kerti hússütés, a család aprajának egész napi jókedve, és a látvány, hogy mindenki gyönyörködik a kiscicáinkba :)) sikerélményekkel halmozott el. A munka jobban is haladhatott volna, de... ez csak személyes (mellékes) megjegyzés.
Pillanatkép az apróságok tevékenységéből:
2 megjegyzés:
Az irasodat elolvasva sok kozost dolgot talaltam ami ram is jellemzo. Itt most konkretan arra gondolok, hogy az emberekbol jo kihozni a maximumot.
Főleg abban az esetben ha olyan dologról van szó, amit ha együtt nem csinálunk meg, akkor egyedül rám marad az egész:))
Megjegyzés küldése