2009. augusztus 16., vasárnap

A történet folytatódik

Igen, igen a macskatörténet. Cila és gyerekei. Legutóbb még úgy volt, hogy azt hittem egy kiscica született és már az sem él. Aztán pár nappal ezelőtt vékony nyávogás ütötte meg a fülünket. És megtaláltuk!! A három kismanót. Két foltoska és egy fekete. A kisördög persze fiucska, a másik kettő lány. Nagy öröm volt ez számomra. Még máig sem tudok betelni a látványukkal. Ő itt a kisördög:

van nekik egy kis fészkük, ahol kedvükre mászkálhatnak. Anyuka sajnos nem sok időt tölt velük. Ma vettem észre, hogy kezdenek látni. maguktól még nem jönnek ki az udvarra, de én gondoskodok róla, hogy megkedveljék a szabadot és persze engem is:) Ma már elkezdtek bátran mászkálni rajtam. A kis fekete az enni való. Olyan fürge, próbál szaladgálni, de még néha kidől alula a lábacskája. Ő itt az a manó, akin észrevettem, hogy már lát valamit. Ahogy mozgattam a kezem, elkezdte követni a szemecskéjével.
Itt a család. Anyucira figyelni kell, mert jobban szeret kinnt lenni, mint az apróságaival. De ha kihozom őket az udvarra, akkor nem hagyja magukra, hagyja, hogy cibálják, mászkáljanak rajta. Jaaj, nem is tudom elmondani mennyire édesek.
És, hogy én mennyire boldog vagyok. Imádom őket és már alig várom, hogy utánam szaladgáljanak, anyum bosszantására bejöjjenek a házba, vadásszanak, ugráljanak,nyávogjanak, mászkáljanak...

1 megjegyzés:

attilaraduly írta...

egy dolog biztos emilia, te nagyon allatszereto lany vagy. de nem is lehet nemszeretni az ilyen aranyos cicakot.
Aztan meg varok roluk fotokat. egy szep napot.

Megjegyzés küldése

 
;