Madonna turnéjától hangos a sajtó, média már hetek vagy talán hónapok óta. Egyszerűen lehetetlen nem észrevenni. Tömegszámra tűzték műsorra a tvcsatornák a róla szóló kisfilmeket. Nem vagyok nagy fan, de azt sem mondhatom, hogy nem bírom. Igy történhetett, hogy megnéztem néhányat ezekből a filmekből. Véleményem szerint egy szülő sem kívánja gyereke példaképének Madonnát, végignézve karrierjét. Bár állítólag szigorú katolikus neveltetést kapott, később sűrű és mély összeütközésekbe került a katolikus egyházzal. Nem csodálom, azok a videók...
És aztán jött. Nem kis megtiszteltetés, hogy a popistennő Kelet Európa néhány országában is fellép. Előtte megvolt a nagy felhajtás (pl. magyarországi helyszínbalhé). Utána... jöhet a kritika. A budapesti koncert után a résztvevők a szervezést marasztalták el. A bukaresti eseményen kifütyülték az énekesnőt. Na de ezek nem ráztak engem meg túlságosan. Egészen más miatt írok én róla. Persze ennek a nagy felhajtásnak köszönhetem, hogy felkeltette az érdeklődésemet egy majdnem elfelejtett film iránt. Az Evita. Amire annyira büszkék a magyarok (magyarországiak). Valahogy eddig sosem sikerült megnéznem. És kiváncsi lettem. Ráadásul a musicaleket is kedvelem. Gyorsan kiadtam a parancsot a letöltésre:)
Nem bántam meg. Ezúttal nem olvastam filmkritikát. Sem előtte, sem utána. Csak a filmet akartam látni. Igy saját véleményt alakíthattam ki. Ez alapján az Evita a feltörekvő, majd az emberi tökéletlenségből adódó porbahulló nő története. Szépségét és talpraesettségét kihasználva haladt Eva felfele. Sokszor elitélendő cselekedeteinek ellenére elérte, hogy úgymondd egy világ imádja. Nehéz eldönteni, hogy végül szerelemből lett-e Peron felesége. A film elején nem igazán tudtam hinni, hogy nem kizárólag öncélból cselekszik. Ezt talán a Banderas alakította szereplőnek köszönhetem, aki folyton felébresztett, hogy nem minden arany ami fénylik és nagy úr az egoizmus.
Gyönyörű dolgokat cselekedett, a munkásosztályért harcolt és nem győzte hangsúlyozni, hogy ő is onnan származik. De mégis a leghíresebb tervezők ruháit igényelte... Az egésznek olyan kommunizmus íze volt számomra.
Aztán jött a hanyatlás. A betegség. Nem tudom, hogy figyelmetlenségem oka, vagy tényleg nem derült ki a filmből, hogy miben szenvedett. De nem is ez a fontos. Számomra az is meglepő volt, hogy azzal kezdődött a film, hogy Evita meghal...
Összegezve csodálatos történet. Kétkedéseim ellenére tetszett, a zenés betétek teljesen meghódítottak. Azóta is naponta többször azon kapom magam, hogy azt dúdolgatom: "Don't cry for me Argentina". Csodálatos alakításnak tartom és vétek lett volna kihagyni.
És aztán jött. Nem kis megtiszteltetés, hogy a popistennő Kelet Európa néhány országában is fellép. Előtte megvolt a nagy felhajtás (pl. magyarországi helyszínbalhé). Utána... jöhet a kritika. A budapesti koncert után a résztvevők a szervezést marasztalták el. A bukaresti eseményen kifütyülték az énekesnőt. Na de ezek nem ráztak engem meg túlságosan. Egészen más miatt írok én róla. Persze ennek a nagy felhajtásnak köszönhetem, hogy felkeltette az érdeklődésemet egy majdnem elfelejtett film iránt. Az Evita. Amire annyira büszkék a magyarok (magyarországiak). Valahogy eddig sosem sikerült megnéznem. És kiváncsi lettem. Ráadásul a musicaleket is kedvelem. Gyorsan kiadtam a parancsot a letöltésre:)
Nem bántam meg. Ezúttal nem olvastam filmkritikát. Sem előtte, sem utána. Csak a filmet akartam látni. Igy saját véleményt alakíthattam ki. Ez alapján az Evita a feltörekvő, majd az emberi tökéletlenségből adódó porbahulló nő története. Szépségét és talpraesettségét kihasználva haladt Eva felfele. Sokszor elitélendő cselekedeteinek ellenére elérte, hogy úgymondd egy világ imádja. Nehéz eldönteni, hogy végül szerelemből lett-e Peron felesége. A film elején nem igazán tudtam hinni, hogy nem kizárólag öncélból cselekszik. Ezt talán a Banderas alakította szereplőnek köszönhetem, aki folyton felébresztett, hogy nem minden arany ami fénylik és nagy úr az egoizmus.Gyönyörű dolgokat cselekedett, a munkásosztályért harcolt és nem győzte hangsúlyozni, hogy ő is onnan származik. De mégis a leghíresebb tervezők ruháit igényelte... Az egésznek olyan kommunizmus íze volt számomra.
Aztán jött a hanyatlás. A betegség. Nem tudom, hogy figyelmetlenségem oka, vagy tényleg nem derült ki a filmből, hogy miben szenvedett. De nem is ez a fontos. Számomra az is meglepő volt, hogy azzal kezdődött a film, hogy Evita meghal...
Összegezve csodálatos történet. Kétkedéseim ellenére tetszett, a zenés betétek teljesen meghódítottak. Azóta is naponta többször azon kapom magam, hogy azt dúdolgatom: "Don't cry for me Argentina". Csodálatos alakításnak tartom és vétek lett volna kihagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése