Igen, ismét munkakereséssel töltöm napjaimat, amibe már nagyon beleuntam, de nem adhatom fel. Mindent megteszek ami tőlem telik, de talán még így is válogatós vagyok. Hogy egy egyetemi diplomával ez nem csoda? Nem, ebben az országban nincsenek csodák, csak kegyetlen valóságok. Mélységesen el vagyok keseredve és mélységesen haragszok erre az egész országra, erre a rendszerre és mindenkire, akinek hatalom van a kezében és nem tudja azt hatékonyan és jótékonyan használni. Miért vagyunk ilyen helyzetben? Szabad valakit hibáztatnunk érte? Vagy vállaljuk magunkra és mondjuk, hogy mindenki saját sorsának kovácsa? Ha az lehetnék, akkor lediplomázás után befészkeltem volna magam egy kényelmes, tágas, kellemes lapkiadó irodájába és boldogan élnék míg... mindig. De nem ott vagyok! Nem is értem miért...
Biztos nem vagyok elég törtető, de ez jár nekünk? Be kell érni ennyivel? 15 évnyi tanulás után bolti eladó vagy munkanélküli lenni, mert nem látok más lehetőséget? Vagy vannak lehetőségek, csak én nem látom őket? Egy éve próbálkozok. És dolgoztam, nem ültem otthon, várva, hogy valaki munkát ajánljon. Dolgoztam azt, amit találtam. Talán még nem csordult túl a pohár, mert még mindig folytatom. A keresést. Nem a jólétért, hanem a megélhetésért. Van egy nagy tervem. Elmenni innen! Sokan ezt teszik. Miért ne lehetnék egy közülük? Mert azt tanították, hogy a szülőföldön meg kell maradni és tudásommal azt gazdagítani? Rendben, szívesen tenném, csak nekem valamivel fontosabb saját magam fenntartása és esetleg jóléte. Látok egy halvány reményt. Még nem tudom, hogy bejön-e, megbánom-e, ha elmegyek és éjt nappallá téve dolgozok azért, mert munkámat megfizetik. De egyet tudok és hiszek. Itthon sosem fogok úgy élni ahogy szeretnék. Szakma ide vagy oda, azért dolgozik az ember, hogy beteljesítse a saját Maslow piramisát. Nem csak annak az alsó szintjét. De legalul azért az van, tehát az az első. Nálam jelenleg az is akadozik. Szóval győzzön már meg valaki, hogy maradjak itthon drága szülőföldem ékesítésére. Más érvvel, mint az, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
szia szia emilia
nagyon reg nem beszelgettunk.
szomoru az irasod, nagyon kegyetlen szamomra azt latni, hogy tenyleg mindenki felre all s elmegy innen. nagyon nehez elorehaladni mert akik megkapjak a fizetesuket valamiert azok nem dolgoznak meg erte. tehat hibasokat lehet keresni s vannak is szep szammal. viszont az nem nagyon boldogit es attol meg nem kerulsz a piramison egy szintel magasabbra csak max annyival, hogy energiat gyujtve szembemenni ezzel.
Remelem hogy azt a tudast/tapasztalatot majd tudod hasznositani mashol kellokeppen. Ha tenylegesen elmessz (en ugy erzem el fogsz menni)akkor egy emberrel szegenyedik Szekelyfold.
Köszönöm Attila!
Megjegyzés küldése