Hétköznapok

Reggeli játék: Bujócska: Kikeljek, ne keljek?

Délelőtti okoskodás: Képes vagyok megtanulni!

Néhány óra itt. Nem sok, az már nem lenne ideális...

Déli családi séta...

Szerelmes pillanatok...

Délutáni utazgatás...

Mi lehet ennél jobb? Ezen gondolkodnom kell...

Ismét családi program :)

Vidéki naplemente.

Mi legyen este? Talán egy szülinap... De még milyen...

Végül a jól megérdemelt alvás következik!

Akár ilyen is lehetne egy átlagos kedd vagy csütörtök. Nem?

Kezdetek kezdetén

Egyszer mindenki elkezdi valahogy... akármiről is legyen szó. Igy én is. Miről is lesz szó? Ha elmondom nem lesz érdekes. Mondjuk, hogy mindenről, ami megragadja a gondolataimat. Érdekes, hétköznapi, ami csak belefér. Nem vagyok az aki szereti mutogatni magát vagy az eredményeit. Én csak a gondolataim egy részét szeretném megmutatni.
Régóta foglalkoztat, hogy milyen nagy dolog ez a gondolat. Ismerős a kérdés: Mire gondolsz? Nem bírom elviselni. Nem mindig könnyű elmondani mire is gondolsz... vagy esetleg kellemetlen. A gondolataim az enyémek és ez a csodás benne. Mondhatok akármit, nem tudja senki, hogy tényleg azt gondoltam-e. És ezt nem azért, mert rossz szándékkal füllenteni akarok... de valahogy meg kell oldani a helyzetet. Van amikor még jót is teszünk azzal, hogy nem azt mondjuk, amit igazából gondolunk. ("Drágám, nagyon látszik az a néhány kiló, amit a szabadságon magamra szedtem?" "Ugyan szívem miről beszélsz, ilyen csinos és gyönyörű még sosem voltál!" Gondolat: "Ha tudtam volna, hogy néhány év után ennyi súlyod lesz, a szőke cicababát vettem volna el akit naponta látok az irodában.") Na ugy-e, hogy csodás a gondolat?
Szóval mi, nők megszabadulunk egy csomó bántódástól, feltételezve, hogy világunk hímjei is tudatában vannak a gondolat varázsának.