A sok születésnap után végre eljött a legnagyobb nap is, a Karácsony. Sok tervvel készültünk, mint kiderült túl sokkal is, így le kellett faragni belőle. Családi Karácsony, mint ahogy az illik. Gondolkodtam mitől is lesz számomra igazi ez az ünnep és arra jutottam, hogy az igazi Karácsony feeling akkor van jelen, ha látom a kisgyerekek örömét. Az a hit ami bennük van..., az a várakozás és öröm, amikor látják, hogy megjött az angyalka. És mesélnek...mesélnek látni vélt angyalokról, akik a kúlcslyukon hozzák a karácsonyfát.Nem tünik fel nekik, hogy évről évre ezen a napon nekik el kell menniük otthonról és ezidő alatt megérkezik az ajándék. Hisznek, és ez a hit, ami engem ámulatba ejt.
Történt, hogy unokahugomnak már megérkezett az otthoni angyal mire mi odaértünk. És akkor ugy-e még egy érkezett. Időnként azt vettem észre, hogy Bernadett odalopakodik az ajtóhoz és kiles az ablakon, hátha még érkezett valami:)
Aztán Szilveszter. A legnagyobb, legbulisabb, leghosszabb, legfárasztóbb, legeseménydúsabb és azt hiszem kijelenthetem, hogy az eddigi legjobb is volt egyúttal. Nem volt újévi fogadalom, hisz minden nap megfogadok valamit, de nem ezen múlik. Tervek vannak erre az évre is, remények is, már csak elhatározás, magabíztosság és bátorság kell hozzá. Ezek megteremtésén gyakorlatozok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése