Amitől mindig tartózkodok. De mégis, néha csak előjön a téma, főként az olyan időszakokban, mint az elmúlt néhány hét. Voltak választások és volt második forduló. Mindezekből én csak egy valamit szeretnék kiemelni. Nem folyok bele politikai csatározásokba vagy abba, hogy mennyi lehetett az esélye Kelemen Hunornak az első fordulóban... Csak a végeredményről szólok néhány szót, ami már akkor megfogant bennem és nem felejtem, amíg ki nem írom magamból:)
Nyert az aki eddig is volt. Ez azt kellene jelentse, hogy vele az ország nagyobb része volt megelégedve, hiszen csak így kerülhetett ő ki győztesen. Na de mik is történtek az elmúlt néhány évben országunkban. Olyan nagy volt a megelégedettség? Azt mondanám inkább zúgolódás, elégedetlenség, káosz stb volt jellemző. Zúgolódás azokra akik az országot vezetik, természetesen. És akkor itt van a nagy lehetőség. Van millió jelölt, csak szavazni kell. Elviekben... És jöhet a változás. Na de mi történik? Semmi! Visszaválasztjuk azt, akivel eddig sem voltunk megelégedve. De miért? Mit remélünk tőle? Hogy első mandátumában meggazdagodott és talán a másodikban országával foglalkozik? Vagy hiszünk az igéreteknek? Vagy megszédít minket a Szak. Műv. Házáról lelógó plakát mely szerint "Traian Băsescu.Egy mindenkiért", és mindez magyarul? Vagy mi van velünk, amikor változtathatnánk valamit? Megijedünk az újtól és inkább maradjon a régi megszokott? Én nem állítom, hogy a másik esélyes jobb lett volna. De nem is fogjuk megtudni. Mégis úgy gondolom, hogy az újítást, fejlődést, lendületet nem az egyhelyben való toporgás hozza!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése