Úgy szeretnék írni...

Régi álmom. Újságnak, folyóiratnak. Mindig jobban boldogultam írásban, mint beszédben:) Már kisikolásként kihasználtam a lehetőségeket, amikor a népszerű Szemfülesbe lehetett írni. Micsoda érzés volt, amikor néhány sor alatt ott állat az ÉN nevem... Aztán egy-két beszámolót jrtam újságba kirándulásról, ünnepi alkalomról. Elsőéves egyetemistaként újra fellángolt bennem a vágy, hogy legalább írásban "hallassam a hangom". Mivel olvastam az előző évi egyetemi újságot, azt hittem itt a nagy alkalom. Sajnos a 3 év alatt egyszer sem jelent meg a lap... De azért irogattam. Csak úgy, magamnak. Mert időnként szinte kényszert éreztem, hogy papírra dobjam gondolataimat. Végül elkezdtem a blogírást. Hiszen annyi mondanivalóm volt. És egyre kevesebb időm. Nem az lett belőle, amit elképzeltem. Óh, jaj, mennyi mindent szerettem volna megosztani. De idő hiányában elszállt az ihlet, vagy amire oda jutottam, már nem volt aktuális.
De a blog létezik. Nekem létezik. Persze nem csak nekem. Jólesik tudni, hogy van pár ember, aki olvas engem, akit érdekel a mondanivalóm, a gondolataim.
Tudom, rengeteg tanulnivalóm van, hiszen mindig csak hobbyként írtam. És nem tarozok azok közé, akik azt vallják, hogy az íráshoz csak tehetség kell( de az sem árt:). Mindig is a tanulással szerzett tudás híve voltam, így hiszem, hogy a jó íráshoz kevés a vágy vagy az akarat.
Teljesen tudatlan azért nem vagyok ám! Szociológiai tanulmányaim során elsajátítottam az adatgyűjtés és feldolgozás formáit, legyen szó akár interjúról, kérdőívről vagy megfigyelésről. Viszonylag sokat foglalkoztam nőkkel kapcsolatos témákkal, mindig ez volt nálam a kedvenc.
Szeretek olvasni, bármit, ami a kezembe kerül. Gyakran kapom magam azon, hogy evés közben a kechup, margarin, mustár, ecet feliratát böngészem. Gondolom így már nem meglepő az sem, hogy imádom a Cosmopolitant, meg a hozzá hasonló lapokat, legyen akár magyar vagy román nyelvű. Egy-egy ilyen kiadvány napokra le tud kötni (persze szabad perceimről beszélve) és utána óriási lelkesedésel tudom mesélni, hogy mi jót olvastam benne, főleg életmód és táplálkozás terén.
Egy Cosmó "kaliberű" lapnak dolgozni... hát, bizonyára nemcsak az én álmom! Bár beérném kevesebbel is. Mondjuk egy életmódmagazin egy heti- vagy napilapban. Csak valami olyanról merek álmodni (egyelőre), ami helyi szinten megvalósulhatna...

Örömdolgok

Igazából nem ezt terveztem mára, hiszen már nagyon régen nem írtam.De időmből és energiámból már megint csak rövidre futja. De annál szebbre. Müller Pétert olvastam mostanában. Először a Szeretetkönyvből kóstolgattam, majd az Örömkönyv következett. Van úgy az ember, hogy olvas valamit és nem is tudja miért, de néhány gondolat annyira megragad benne. Ilyen gondolatot szeretnék most megosztani, csupán 3-at.


"...Általában a nők rendelkeznek ezzel a másik embert érző-ismerő, becsaphatatlan tudással. Nem azért mert ez valamiféle "női ösztön", hanem azért mert a nők jobban szeretnek manapság, mint a férfiak." (-mondja ezt egy férfi...)


"A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró...
A szeretet meleg."


"A könny a megfagyott élet olvadása."


És végül még egy idézet egy Wass Albert regényből: "Az angyalok álmát megzavarni nem szabad."

Filmrajongóknak

Régóta keresem a megfelelő lehetőségeket online filmnézésre. Időnként találtam, de valami sosem volt az igazi. Nemrég tudomásomra jutott egy oldal, ahol román felirattal lehet nézni sokféle műfajban és meglehetősen új filmeket. Itt a link azoknak, akik még nem ismerik: Román feliratos filmek
És van még egy, amelyen nagyobb a választék és van ott minden: Magyar szinkron, feliratos, film, sorozat és még egyebek. Filmek Ide regisztrálni kell, aztán meg csak válogatni. Igaz mindkettő megköveteli a viszonylag jó internetkapcsolatot. De nem kell azért annyira csúcssebesség hozzá. Csak elindítás után kell várni pár percet, hogy betöltse. Jó filmezést. Ujabban én csak innen nézek filmeket.

Ó jaj, szomszédok!

Mit gondol az egszerű városi fiatal? Az a jó falun, hogy nagy házibulikat lehet csapni, hisz nincs fölöttünk, alattunk, mellettünk szomszéd. Még sok mindenben különböztetik meg a vidéket a várostól, mint pl. nagyobb az összetartás, erősebb a közösségtudat, a segítségnyújtás. Igaz a tolerancia jelenlétét sehol sem említik. A szájról szájra terjedő híreket annál inkább. Szükségtelen is bármilyen sajtótermék jelenléte.
Na de a szomszédság! Igen, van olyan is, akit megáld az ég jó szomszédokkal. Van akit képmutatókkal, hátbadöfőkkel. Olyanokkal, akik a piszkos munkát másra bízzák (rögtön megérted mire gondolok). Volt részem vidéki és városi szomszédságban egyaránt. És bátran elmondom, inkább hallgatom a tömbházi szomszéd fürdőbeli folydogáló dolgait, mint az otthoni, kert mögül hangtalanul kivillanó szemek látványát.
Történt ugyanis, hogy szombat este összehívtuk barátainkat és igyekeztünk kihasználni a tavasz és tágas udvarunk nyújtotta lehetőségeinket.Igy hát autóból szólt a zene és bizony jól éreztük magunkat a szabadban. Más vétséget nem követtünk el. (És a jól éreztük magunkat alatt nem értek semmi olyat, ami a normálistól elrugaszkodna) Fél egykor mégis besétált a rend rettenthetetlen őre az udvarunkra (elképzelhető fellépéssel, hiszen valószínűleg fel kellett kelnie, mert valamelyik szomszédunk már képtelen volt elviselni. Értem én ha sokan úgy vélik jogtalan a panaszom. Belátom, hogy zavartuk a falu megszokott kutyavonítástól meg egyebektől csendes éjszakáját. De hát mégis, kedves szomszéd, nem lehetett volna először másképp megpróbálni? Főleg azért, mert először fordult elő és nem tartott 3 napig. Meg azért is, mert életmódunknál fogva számolhatják, hogy havonta hányszor látnak bennünket.Egyszóval véleményem szerint eddig soha senkit nem zavartunk. Akár "fiatalság, bolondság" vagy "Kivételes alkalom" címszó alatt is belefért volna néhány óra. De könnyebb volt az inkognítós segélyhívás, mint átjönni és szólni pár szót. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az a szomszéd idős volta miatt volt képtelen szemernyit is toleráns lenni. Akárki is volt az, 40 évnél fiatalabb, hisz viszonylag fiatal a szomszédságunk. Mindenképp köszönet nekik, mert segítettek megerősíteni hitünkben, mely szerint nem tarozunk közéjük (több értelemben sem).
Ennyit a falusi, mélyen gyökerező közösségről. Megigérhetem, hogy többé nem fordul elő. Meg azt is, hogy emiatt nem fogok szégyenkezni, sem lehajtott fejjel járni-kelni.
Ja, és a rendőrtől figyelmeztetést kaptunk és megkért, hogy halkjtsuk le a zenét!
Irom mindezt akkor, amikor Müller Péter "Szeretetkönyv"-ét olvasom... és tanulom a szeretetet meg az összetartozást!

Legújjabb kedvenc kép