Komplikációk

Jó értelemben (is). Még mindig nem indult be a munka, lassan bedilizek a várakozástól. DE a terveink állandó változásban vannak. Történik egy-két dolog az országban, ami semmi jóra nem fog vezetni. Máris bevezették a 24%-os ÁFát. Ez nem lassu árnövekedést eredményez, hanem tegnap virradóra hirtelen mindennek megnövekedett az ára 5%-al. Miközben a közalkalmazottak fizetése csökkent 25%-al. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy én nem keresek, a párom pedig szerződéses katona, tehát közalkalmazott. Plusz albérletben lakunk, annak minden költségével és még egy jó hatalmas bankkölcsönnel. Ne legyek beijedve? Csak a menekülés maradt nekünk, úgy néz ki így még van remény a valamivel jobb életre. Most már a párom is belátta, hogy a bizonytalanért muszály itthagyni a biztosat, mert az sem biztos többé. Tehát már nem akar engem előre küldeni, hanem inkább eladná egyetlen vagyonát, a Kicsi Ügyest (ami az autónk:), ha nem vagyunk itthon ugyis csak rozsdásodik vagy más használja, és nekivágnánk a nagyvilágnak. Minél sürgősebben!
Találtam egy ügynökséget, de még nem írok róla, amíg nem biztos. És már néhány napja elkezdtem újra az angol tanulást intenzíven.
Ezek az újdonságok. Penészedek a lakásban, még a napsütést sem tudom kihasználni (legalább teraszunk sincs) és hazamenni sem tudok. Mindezekkel együtt nem vagyok elkeseredve. Várom a fejleményeket. És lassan már az ehavi számlákat...

A történet folytatódik

Igen, igen a macskatörténet. Cila és gyerekei. Legutóbb még úgy volt, hogy azt hittem egy kiscica született és már az sem él. Aztán pár nappal ezelőtt vékony nyávogás ütötte meg a fülünket. És megtaláltuk!! A három kismanót. Két foltoska és egy fekete. A kisördög persze fiucska, a másik kettő lány. Nagy öröm volt ez számomra. Még máig sem tudok betelni a látványukkal. Ő itt a kisördög:

van nekik egy kis fészkük, ahol kedvükre mászkálhatnak. Anyuka sajnos nem sok időt tölt velük. Ma vettem észre, hogy kezdenek látni. maguktól még nem jönnek ki az udvarra, de én gondoskodok róla, hogy megkedveljék a szabadot és persze engem is:) Ma már elkezdtek bátran mászkálni rajtam. A kis fekete az enni való. Olyan fürge, próbál szaladgálni, de még néha kidől alula a lábacskája. Ő itt az a manó, akin észrevettem, hogy már lát valamit. Ahogy mozgattam a kezem, elkezdte követni a szemecskéjével.
Itt a család. Anyucira figyelni kell, mert jobban szeret kinnt lenni, mint az apróságaival. De ha kihozom őket az udvarra, akkor nem hagyja magukra, hagyja, hogy cibálják, mászkáljanak rajta. Jaaj, nem is tudom elmondani mennyire édesek.
És, hogy én mennyire boldog vagyok. Imádom őket és már alig várom, hogy utánam szaladgáljanak, anyum bosszantására bejöjjenek a házba, vadásszanak, ugráljanak,nyávogjanak, mászkáljanak...