A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 29., hétfő 0 comments

Filmrajongóknak

Régóta keresem a megfelelő lehetőségeket online filmnézésre. Időnként találtam, de valami sosem volt az igazi. Nemrég tudomásomra jutott egy oldal, ahol román felirattal lehet nézni sokféle műfajban és meglehetősen új filmeket. Itt a link azoknak, akik még nem ismerik: Román feliratos filmek
És van még egy, amelyen nagyobb a választék és van ott minden: Magyar szinkron, feliratos, film, sorozat és még egyebek. Filmek Ide regisztrálni kell, aztán meg csak válogatni. Igaz mindkettő megköveteli a viszonylag jó internetkapcsolatot. De nem kell azért annyira csúcssebesség hozzá. Csak elindítás után kell várni pár percet, hogy betöltse. Jó filmezést. Ujabban én csak innen nézek filmeket.
2010. január 30., szombat 3 comments

Filmes

Feladatot kaptam Orsitól . 5 kedvenc filmemet kellene felsoroljam. Ez remek. De nekem nehéz feladat, mert igazi filmimádó vagyok. Ezért nagy dolog 5-re egyszerűsíteni a listát.

A filmnézés nálunk nem időtöltés, hanem... szükségszerűség. Akárcsak az evés, alvás, annyira fontos és programszerű. Ráadásul megkapom azt a kényelmet is, hogy nem sokat kell aggódnom a filmbeszerzésen. Van aki helyettem ezt megteszi. Persze van amikor rámjön, hogy pillanatnyi hangulatomnak megfelelő filmet keressek és töltsek le, amiket aztán egyedül, elalvás előtt megnézek.A másik fontos dolog, hogy mindig eredeti hanggal és román felirattal nézzük. Mi már csak ilyenek vagyunk..., hogy mindenkinek jó legyen.
Bár sokmindent megnézek, olyanokat is, amiről eleve azt mondanám, hogy nem szeretem, van néhány műfaj, amelyeket nem kedvelek. Ilyenek a történelmi filmek, a dúrva horror és akció.
Ás akkor essen szó a kedvencekről, még akkor is, ha képtelen vagyok ranglistát felállítani:
1.Australia



Mert megható, szerelmes, romantikus, happy endes. A nő, aki megmutatja... És a férfi, aki férfi. Igaz, kicsit hosszú, de unalmasnak nem nevezném egyetlen részletét sem. Talán azért is tetszikennyire, mert emlékeztet egy filmre vagy sorozatra még gyerkkoromból. Csak arra emlékszem, hogy marhákat tereltek benne, akik megriadtak és belerohantak a szakadékba. És emlékszek, hogy sírtam. De a címére nem tudok rájönni.

2. Evita



Mert musical és nagyot sírtam rajta. Már írtam róla a Madonnaőrület kapcsán.És mert szeretem a musicaleket. Vidámat is, szomorút is.


3. Princess Protection Programe



Fiatalos(kislányos:), szórakoztató, elgondolkodtat az önzésről, pörgős. Imádom az ehhez hasonló filmeket. Bármennyit meg tudok nézni belőlük, még akkor is, ha az az érzésem, hogy nem sokban különböznek egymástól. Ehhez hasonló kedvenceim: Camp Rock, Ice Princess, Sztár születik, High School Musical, Legally Blonde, The prince and me, Princess Diaries, Cinderella story és még megszámlálhatatlanul akárhány.


4. Taken



A film amelyet rettegve néztem végig és most is átfut a hideg a hátamon, ha látom. Ilyesztő és csak arra tudok gondolni, hogy bármelyikünkkel megtörténhet. Mert fiatalok vagyunk, kalandvágyóak és naivak. Ezt a filmet látni kell.


5.Twilight



Sokunk kedvence. A vámpírfiú és az egyszerű lány esete. Remek történet, nagy szerelem, természetfölötti erők. Aztán itt van nekünk a Twilight Saga: The New Moon. Ez sem elhanyagolható. Bár nekem az első mégis csak jobban tetszett.


Amint az látszik, modern filmkedvelő vagyok. Régen szerettem a fekete-fehér magyar filmeket, de talán mert nem volt másra lehetőség. Vannak persze magyar kedvenceim is: S.O.S szerelem, Valami Amerika...
Imádom a rajzfilmeket is. Örök kedvenc Shrek, Madagaszkár, Open Season, Vadkaland, Mulan, Monsters Inc,stb.
A Yes Man-t ajánlom meleg szívvel, annyira elgondolkodtató, ráadásul Jim Carrey megadja mindazt amit tőle várhatunk.
A legujjabb filmek közül a The Proposal, Post Grad, 2012, Avatar, The Ugly Truth, Angels and Damons és még millió egy a kedvenceim.

Tervek is vannak, hogy miket szeretnék látni, első helyen az Alvin and the Chipmunks: The Squeaquel. Elfoglaltságaim miatt azonban előfordulhat, hogy mostanában nem sok idő jut erre a tevékenységre:)
2009. szeptember 9., szerda 0 comments

Princess Protection Program

Annak, aki szereti a Neveletlen hercegnőt, Én és a hercegem-et és az ehhez hasonlókat...:

2009. augusztus 29., szombat 0 comments

Sticky&Sweet vs Evita

Madonna turnéjától hangos a sajtó, média már hetek vagy talán hónapok óta. Egyszerűen lehetetlen nem észrevenni. Tömegszámra tűzték műsorra a tvcsatornák a róla szóló kisfilmeket. Nem vagyok nagy fan, de azt sem mondhatom, hogy nem bírom. Igy történhetett, hogy megnéztem néhányat ezekből a filmekből. Véleményem szerint egy szülő sem kívánja gyereke példaképének Madonnát, végignézve karrierjét. Bár állítólag szigorú katolikus neveltetést kapott, később sűrű és mély összeütközésekbe került a katolikus egyházzal. Nem csodálom, azok a videók...
És aztán jött. Nem kis megtiszteltetés, hogy a popistennő Kelet Európa néhány országában is fellép. Előtte megvolt a nagy felhajtás (pl. magyarországi helyszínbalhé). Utána... jöhet a kritika. A budapesti koncert után a résztvevők a szervezést marasztalták el. A bukaresti eseményen kifütyülték az énekesnőt. Na de ezek nem ráztak engem meg túlságosan. Egészen más miatt írok én róla. Persze ennek a nagy felhajtásnak köszönhetem, hogy felkeltette az érdeklődésemet egy majdnem elfelejtett film iránt. Az Evita. Amire annyira büszkék a magyarok (magyarországiak). Valahogy eddig sosem sikerült megnéznem. És kiváncsi lettem. Ráadásul a musicaleket is kedvelem. Gyorsan kiadtam a parancsot a letöltésre:)
Nem bántam meg. Ezúttal nem olvastam filmkritikát. Sem előtte, sem utána. Csak a filmet akartam látni. Igy saját véleményt alakíthattam ki. Ez alapján az Evita a feltörekvő, majd az emberi tökéletlenségből adódó porbahulló nő története. Szépségét és talpraesettségét kihasználva haladt Eva felfele. Sokszor elitélendő cselekedeteinek ellenére elérte, hogy úgymondd egy világ imádja. Nehéz eldönteni, hogy végül szerelemből lett-e Peron felesége. A film elején nem igazán tudtam hinni, hogy nem kizárólag öncélból cselekszik. Ezt talán a Banderas alakította szereplőnek köszönhetem, aki folyton felébresztett, hogy nem minden arany ami fénylik és nagy úr az egoizmus.
Gyönyörű dolgokat cselekedett, a munkásosztályért harcolt és nem győzte hangsúlyozni, hogy ő is onnan származik. De mégis a leghíresebb tervezők ruháit igényelte... Az egésznek olyan kommunizmus íze volt számomra.
Aztán jött a hanyatlás. A betegség. Nem tudom, hogy figyelmetlenségem oka, vagy tényleg nem derült ki a filmből, hogy miben szenvedett. De nem is ez a fontos. Számomra az is meglepő volt, hogy azzal kezdődött a film, hogy Evita meghal...
Összegezve csodálatos történet. Kétkedéseim ellenére tetszett, a zenés betétek teljesen meghódítottak. Azóta is naponta többször azon kapom magam, hogy azt dúdolgatom: "Don't cry for me Argentina". Csodálatos alakításnak tartom és vétek lett volna kihagyni.
2009. július 17., péntek 0 comments

Swing Vote

Nem vagyok filmkritikus, csak néző. Nemrég még fanatikus néző, mára kicsit lelohadtam, akadtak fontosabb dolgok is a rangsoraban. De esténként most is szívesen nézek meg egy-egy jó filmet. Bevallom a szerelmes kategória a kedvencem, utána meg a dráma. A másik véglet az akció meg a horror. Nálam a film művészfilmet jelent, a többi kategória nálam valami másnak számít:)
Szerelem meg drámaimádatomból kifolyólag természetes, hogy nem ritka a párnaáztatós filmezés a mi szobánkban. Annyira el tudok érzékenyülni... És egyes filmek esetében azt érzem, hogy ezt mindenkinek látni kellene. Nem nézem kritikus szemmel, nem keresem benne azt amit hibának vélek, vagy ami a film gyengesége, ami hibádzik benne. Csak egyszerűen, empátiával nézem. így érthető a gyakori zokogás, gondolom. El ne feledjem, amióta fanatizmusom alább hagyott, gyakran megesett, hogy egy filmhez több alkalomra volt szükségem, mert eljött értem az álommanó:)
A Swing Vote azon filmek egyike, amely alatt elkergettem jó messzire azt a manót. Nem éppen azért mert annyira izgalmas volt, hanem mert annyira megérintett. A családi drámák ritkán hagynak hidegen, bár elborzadva nézem őket, utána meg elalvásig imádkozok, hogy életemnek sose lehessen része. Az itt látható plakát teljes boldogságot áraszt, bár, hogy a végével kezdjem, ez csak a film utolsó kb 1o percére jellemző.
Korafelnőtt gyerek-züllött apa családmodell. Elképzelhető mi minden belefér ebbe.
Emlékszem, összetörtem, amikor annyira felnőttem, hogy rájöttem, a felnőttek nem mindig példaképek. Azok akikről azt hittem tiszteletre méltóak, tekintélyesek, stb, ők is hibáznak, nem tudják mindenre a választ.
És mit lát ez a kislány? Egyáltalán lehet valaki ilyen ha így nő fel? Persze, hogy elege van, bár szereti is nagyon az apját. Amit tud elvégez helyette, csodálatosan okos, értelmes kislány. Az első találkozáson a miniszterelnök azt mondja, hogy "mindenkinek szüksége van egy Mollyra".

És valóban, azt hiszem mindenki mellett van egy Molly.
A film persze a családi dráma mellett arról a politikai csatározásról szól, amely két elnökjelölt között folyik egy kampány során. A különbség és érdekesség az, hogy a kampány egy ember szavazatának elnyeréséért folyik. És be is vetnek minden lehetséges praktikát. Remek görbetükröt tartanak a politika portája elé. Mi is folyik egy-egy ilyen kampány alatt, mi a szerepe ebben a jelöltnek és mi a "háttércsapatnak"? Szegény Greenleaf...
Hosszan folynak a csatározások, sorra csalódik Molly az emberekben, főleg az apjában folyamatosan és megtanul átlátni mindenki hátsó szándékán. Az apja kezében van Amerika sorsa, özönlenek hozzuk a segélykérő levelek, amelyeket a kislány megválaszol. És amikor ismét csalódik, úgy dönt, hogy felkeresi az édesanyját. Mit ad Isten, anyu már nem akarja a kislányát... Micsoda élet, micsoda tapasztalatok. Erre való a szülő?
Végül persze happy end, az lenne furcsa, ha nem. De úgy ér véget a film, hogy csak ültem előtte és nem hittem a szememnek. Őrjöngtem, hogy ilyen nem létezik, nagy becsapás volt az egész. De aztán elgondolkodtam...
Érdemes megnézni ezt a filmet!
Végül egy kép, ami paródia, mert ebben a részben már túl voltak azon, hogy milyen politikai beállítottsága van. Mégis, nem is annyira komikus... Elhangzanak ehhez hasonló kijelentések is bőven, amelyek a drámát feledtetik velünk. Na meg a boldog befejezés.
2009. június 19., péntek 4 comments

Knocked up



Avagy Felkoppintva


Nem nyert Oscar szobrocskákat és nem is a legnagyobb kasszasikerű film, bár volt néhány, valamilyen jelölése és díjakat is bezsebelt. Ráadásul nem is új (2007) és nem is olyan rendkívüli. Akkor mégis miért akarok beszélni róla?


Mert egy olyan film, amit szívesen néz meg az ember unatkozós, összebújós estéken. Komédia, meg happy end, de mégis ott van benne az a rész, amikor elhúzódsz a párodtól csak azért mert ő is férfi. ...majd újra visszabújsz.


Mert annyira hétköznapi, hogy közülünk is bárkivel megeshet... majdnem. És mert ott van benne az a jó öreg, tradicionális nemi szerep, ami időnként ki tud hozni a sodromból. Nem vagyok feminista... annyira..., pedig egyesek mondják. De mégis csak elgondolkodtató. Mitől annyira természetes, hogy a nő főz, mos, takarít, gyereket nevel, míg a férfi a tv vagy a számítógép előtt ül és fölháborodik, hogy rossz az internet kapcsolat és nem játszhatja az aktuális felfedezett online játékot emiatt. Miért nagy a meglepődöttség, ha azt mondjuk, ma elmegyünk kikapcsolódni és nem is tesszük az ételt az asztalra. Ha tévedek rám lehet szólni! Miért van elege a férfinak, hogy a családdal kell lenni és nem mehet a haverokkal pókerpartira? Vagy egyáltalán miért hiszi azt, hogy hazudhatja, hogy dolgozik, amit bevesz a felesége (vagy azt hiszi megcsalja), miközben a fiúkkal lófrál. Mert neki aztán elege van, és már elviselhetetlen a bezártság. És mi hova meneküljünk? Mit csináljunk a gyerekekkel? Hogy hagyjuk rendetlenül a lakást? Jobb, ha lemondunk a relaxról...


Mindez benne van a filmben, de ahogy végignézzük, nem is erről szól.


"Allison Scott egy celebvadász tévéműsornál dolgozik, és a karrierje éppen felívelőben van. Ám egy este bulizni megy nővérével, és a görbe estét egy bohókás, zöldpárti (de nem úgy) bohókás bumburnyák karjaiban fejezi be. A valószínűtlen egyéjszakás kaland eredménye csak hetekkel később jelentkezik, először reggeli rosszullétek formájában.Allison úgy dönt, megtartja a babát, a kérdés már csak az, hogy egyedül vág bele a nagy kalandba, vagy megpróbál esélyt adni a mit sem sejtő apának - aki maga is egy nagyra nőtt gyerek, és még esze ágában sem volt megállapodni és családot alapítani, és együtt héderezik és ökörködik hasonszőrű cimboráival."


Ez lenne egy recenzió, de az én szemem szerint még ez sem mondd azinte semmit a filmről. Én azt látom, hogy a lány egy váratlan és kellemetlen helyzetbe kerül, utálja magát érte, de megpróbál talpon maradni és esélyt adni annak a férfinak, aki az ő szemében egy 10-es skálán a -10-edik helyen van. Persze már az elején tudjuk, hogy mi lesz a vége. De mégis ott vannak benne a csavarok. Időnként várod, hogy most megtőrténik valami és mégsem, aztán az lesz, amire legkevésbé számítasz.


Természetesen a nő szemével látom a dolgokat és vannak helyzetek amikor azt mondanám neki: legyél keményebb!


Szóval megtartja a babát, esélyt ad a pasinak, közben a nővére házassága szétesőben van, mert a férfinek elviselhetetlen az a nagy szeretet, amit kap. Közben Ben hol a leendő mintaapa, hol az agyatlan kisgyerek, aki barátaival (micsoda társaság...) azt hiszi, hogy felfedezi a pénzcsorgató websiteot.


Amikor mindkét pasi kihúzza a dugót és repül, akkor fogják magukat és kiruccannnak Vegasba. Juppi, hadd szórakozzuk ki magunkat, szabadok vagyunk! Ugyan már, mikor nő fel egy férfi? És miért kérdezik tőlünk, hogy "Szívem miért kell neked mindig olyan komoly lenni?" Mert valakinek azt is kell... és gondolkodni... és nem utána bánkódni. -közhely, de nem tudok mást.


Aztán apunak sír, amikor nem fogadja vissza a lány: megigérted, hogy minden rendben lesz és nincs... Kisfiam, nem apád éli az életed! Talán tedd magad alkalmassá a feladatra!


És a nőnek közben a munkájában folyamatosan sikerei vannak, pedig ő egy halom szerencsétlenésgnek érzi magát.


Egyetlen dolog van, amiben nem hagyja magát, addig keres, amíg megfelelő orvost talál. És a legszükségesebb pillanatban ott van? Persze, hogy nincs! Csalódás csalódás hátán. Az orvos nincs..., nem is csoda, hogy azt a doktort kapja, akitől legjobban retteg. A szülés során sem lehet úgy, ahogy ő szeretné... Legalább a férfi akkorra rájött mit akar. Innen meg csupa happy end.


Bár többször megnevettet, de én nem a vígjátékot, hanem egy nő drámáját látom benne. Igaz, hogy boldog lesz a végére, de miért kell annyi mindenen végig mennie, amíg oda eljut? Ok, a filmben logikus, különben mit néznénk, de így van ez a való életben is. Ha feminista beütése lesz, bocs férfiak, de mit csinál az alatt a 9 hónap alatt a hím?
 
;