Tortamester

Kiskoromban igencsak sokat jelentettek a születésnapok, látom a régi fényképeken. Nem tudom mikor tartottuk, csak azt, hogy egyik oldalára volt írva, hogy testvérem hány éves, a másikra meg, hogy én mennyi. Aztán valahogy kimaradtak a tortás felvonulások. 17 évesen aztán újra megleptek eggyel. És újra semmi. Egészen addig, amíg nem lépett be valaki az életembe:) Születésnapjára először fogtam neki a tortakészítésnek. Ha nem is a legfinomabb, de az lett máig is a leggyönyörűbb.



És a legnagyobb meglepetés is. Azt sose feledjük el. Igaz inkább arra figyeltem, hogy én mit szeretnék és nem arra, hogy neki mi a kedvenc, de állítása szerint ez volt élete legszebb szülinapja, úgyhogy mégsem fogtam annyira mellé:))


Aztán következett az én nagy napom. Nagy volt a készülődés, ki is voltam tíltva a lakásból:)





Igaz, ezt a tortát nem ő sütötte, de nem vetettem a szemére, hisz mindenből a kedvencemet kaptam.


Bernadett szülinapja korábban volt és tortában sem szenvedett hiányt, csakhogy azon nem vettem részt. Igy, amikor anyukájának, testvéremnek vittük a tortát, kihasználta, hogy a 25-ből könnyen lehet 5 is:)



Ez sem saját készítés, de azért nem hagynám ki a sorból!



Ezután már 2009 ünnepeltkei jönnek. Először Alex. Kicsit gyors, kicsit összecsapott. Magyarázatként hozhatom fel, hogy aznap volt a ballagásom az egyetemen. Miután megvolt az én ünnepem, nekifogtam a tortának. Volt öröm, fényképezés, kiruccanás. Ez már nem volt meglepi.


Hamarosan én következtem és annyira belejöttem, hogy magamnak is én készítettem el. Egészen a bevonásig. A diszítés a párom műve:)A rózsa remekül sikerült, bár itt nem látszik. A B.S. pedig Boldog Születésnapot jelent. Kiírni túl hosszú és bonyolult volt számára:)


Ez a szülinapom is remek volt!

Az utolsó, amit nemrég ünnepeltünk és amikiváltotta belőlem, hogy megmutassam az összes tortát, az anyum születésnapja. Erre az alkalomra is én készültem, ráadásul igazi titok, meglepetés és öröm volt, ami ez évi tortakészítéseim közül nekem is a legnagyobb örömet okozta.



Anyu könnyekig hatódva mondta, hogy nem is emlékszik, hogy neki valaha lett volna saját tortája. Ezért már nagyon is megérte!

Lassan lejárnak a decemberi születésnapok. Nem tudom kinek készítem a következőt, de egy bíztos: lesz következő! De most a karácsonyi finomságokra kell koncentrálnom:)

Politika...

Amitől mindig tartózkodok. De mégis, néha csak előjön a téma, főként az olyan időszakokban, mint az elmúlt néhány hét. Voltak választások és volt második forduló. Mindezekből én csak egy valamit szeretnék kiemelni. Nem folyok bele politikai csatározásokba vagy abba, hogy mennyi lehetett az esélye Kelemen Hunornak az első fordulóban... Csak a végeredményről szólok néhány szót, ami már akkor megfogant bennem és nem felejtem, amíg ki nem írom magamból:)
Nyert az aki eddig is volt. Ez azt kellene jelentse, hogy vele az ország nagyobb része volt megelégedve, hiszen csak így kerülhetett ő ki győztesen. Na de mik is történtek az elmúlt néhány évben országunkban. Olyan nagy volt a megelégedettség? Azt mondanám inkább zúgolódás, elégedetlenség, káosz stb volt jellemző. Zúgolódás azokra akik az országot vezetik, természetesen. És akkor itt van a nagy lehetőség. Van millió jelölt, csak szavazni kell. Elviekben... És jöhet a változás. Na de mi történik? Semmi! Visszaválasztjuk azt, akivel eddig sem voltunk megelégedve. De miért? Mit remélünk tőle? Hogy első mandátumában meggazdagodott és talán a másodikban országával foglalkozik? Vagy hiszünk az igéreteknek? Vagy megszédít minket a Szak. Műv. Házáról lelógó plakát mely szerint "Traian Băsescu.Egy mindenkiért", és mindez magyarul? Vagy mi van velünk, amikor változtathatnánk valamit? Megijedünk az újtól és inkább maradjon a régi megszokott? Én nem állítom, hogy a másik esélyes jobb lett volna. De nem is fogjuk megtudni. Mégis úgy gondolom, hogy az újítást, fejlődést, lendületet nem az egyhelyben való toporgás hozza!

December

Még akkor is, ha én mediterrán karácsonyt szeretnék:), december az ünnepek hónapja, nem lehet nem beszélni róla, hiszen minden arról szól. Lázba hoz mindenkit, akár akarja, akár nem, akár van kedve hozzá, akár nincs. Ugy-e nem sok jót gondolunk azokról, akik nem szeretik a Karácsonyt. És azt hiszem nincsenek is sokan. Egy kis melegség mégis csak belopózik legtöbbünk szívébe, még ha odakint minuszharmincfok is van. Már november végén megkezdődik. A diszítés, a készülődés, az izgalom. Lehet nem szép, és nem illik ilyent mondani, de gondolom nem vagyok egyedül véleményemmel, hogy teljes mértékben "kommercializálódott" a szeretet ünnepe. Hiszen mi az amiért aggódunk? Nem azon, hogy mit teszünk az ünnepi asztalra, vagy, hogy lelkünket hogyan készíthetnénk fel jobban a Karácsonyra. Legnagyobb nehézség az ajándékok megvásárlása. Kinek mit vegyek? Hol? Mikor? Mennyiért? Tudom-e, hogy mit szeretne (érdekel-e), vagy csak veszek valamit, aminek gondolom örülne? De hát ez még rendben van! Hisz azoknak akiket szeretünk minél többet és értékesebbet akarunk adni. Sajnos sokaknak az a problémája, hogy MIBŐL? vegye meg az áhitott ajándékot. Mert hát még ott van a Mikulás is. Nem maradhat otthon az idén sem csak azért, mert gazdasági válság van.
Mindezek mellett a december egy olyan hónap, amelyet sok ember választ születése hónapjaként:) Jó, tudom, nem ő, inkább szülei, de hát ebbe a hónapba nagyon tele van a naptáram. Legalább 6 szülinapnak örvendezhetek +Mikulás, Karácsony, na és el ne feledjük a Szilvesztert. De ha nem lenne elég, akkor falunk bucsúját is megüljük Karácsony előtt és ebben az évben még egy születés is programozva van családunkban Karácsony környékére.
Nem panaszkodom! Reménykedek, és mindent meg fogok tenni érte, hogy minden szép és jó legyen, még akkor is, ha nem lehetek fürdőruhában, minimum a Fiji szigeteken:)


Megelőlegezve a Karácsonyt, ez volt a tavalyi Karácsonyfánk. És imádtuk:)