2009. augusztus 29., szombat 0 comments

Sticky&Sweet vs Evita

Madonna turnéjától hangos a sajtó, média már hetek vagy talán hónapok óta. Egyszerűen lehetetlen nem észrevenni. Tömegszámra tűzték műsorra a tvcsatornák a róla szóló kisfilmeket. Nem vagyok nagy fan, de azt sem mondhatom, hogy nem bírom. Igy történhetett, hogy megnéztem néhányat ezekből a filmekből. Véleményem szerint egy szülő sem kívánja gyereke példaképének Madonnát, végignézve karrierjét. Bár állítólag szigorú katolikus neveltetést kapott, később sűrű és mély összeütközésekbe került a katolikus egyházzal. Nem csodálom, azok a videók...
És aztán jött. Nem kis megtiszteltetés, hogy a popistennő Kelet Európa néhány országában is fellép. Előtte megvolt a nagy felhajtás (pl. magyarországi helyszínbalhé). Utána... jöhet a kritika. A budapesti koncert után a résztvevők a szervezést marasztalták el. A bukaresti eseményen kifütyülték az énekesnőt. Na de ezek nem ráztak engem meg túlságosan. Egészen más miatt írok én róla. Persze ennek a nagy felhajtásnak köszönhetem, hogy felkeltette az érdeklődésemet egy majdnem elfelejtett film iránt. Az Evita. Amire annyira büszkék a magyarok (magyarországiak). Valahogy eddig sosem sikerült megnéznem. És kiváncsi lettem. Ráadásul a musicaleket is kedvelem. Gyorsan kiadtam a parancsot a letöltésre:)
Nem bántam meg. Ezúttal nem olvastam filmkritikát. Sem előtte, sem utána. Csak a filmet akartam látni. Igy saját véleményt alakíthattam ki. Ez alapján az Evita a feltörekvő, majd az emberi tökéletlenségből adódó porbahulló nő története. Szépségét és talpraesettségét kihasználva haladt Eva felfele. Sokszor elitélendő cselekedeteinek ellenére elérte, hogy úgymondd egy világ imádja. Nehéz eldönteni, hogy végül szerelemből lett-e Peron felesége. A film elején nem igazán tudtam hinni, hogy nem kizárólag öncélból cselekszik. Ezt talán a Banderas alakította szereplőnek köszönhetem, aki folyton felébresztett, hogy nem minden arany ami fénylik és nagy úr az egoizmus.
Gyönyörű dolgokat cselekedett, a munkásosztályért harcolt és nem győzte hangsúlyozni, hogy ő is onnan származik. De mégis a leghíresebb tervezők ruháit igényelte... Az egésznek olyan kommunizmus íze volt számomra.
Aztán jött a hanyatlás. A betegség. Nem tudom, hogy figyelmetlenségem oka, vagy tényleg nem derült ki a filmből, hogy miben szenvedett. De nem is ez a fontos. Számomra az is meglepő volt, hogy azzal kezdődött a film, hogy Evita meghal...
Összegezve csodálatos történet. Kétkedéseim ellenére tetszett, a zenés betétek teljesen meghódítottak. Azóta is naponta többször azon kapom magam, hogy azt dúdolgatom: "Don't cry for me Argentina". Csodálatos alakításnak tartom és vétek lett volna kihagyni.
0 comments

Don't cry for me Argentina

2009. augusztus 23., vasárnap 2 comments

Családi banzáj

Nálunk ritka. És persze sosem teljes. És gyakran nem is annyira szívmelengető. Na de egyen épp túl vagyok. Nem panaszkodok. Igaz, ez nem egy olyan ünneplős volt, hanem inkabb dolgozós. Hisz falun ilyen is van! Nevezhetnénk kalákának is, de szakirányú ismereteim szerint a kaláka nem családi "munkaalkalmat" jelent, hanem szomszédok, rokonok, ismerősök egymás megsegítésére gyűlnek össze hasonló jellegű viszonzást várva szolgáltukért.
Ez nem ilyen volt. Legalábbis nem ennyire nyíltan. Ugy-e vannak anyósok és vejek, valamint még jó testvérek is, akik feláldoznak egy-egy szombatot, fele munka, fele... szórakozás-pihenés-sörnyakalás céljából. Rosszat nem mondhatok a családomra. Napjaink rohanó világában, amikor csak a begyűjtött pénz mennyisége meg az utána való rohangászás a fontos, elismerésre méltó, ha évente 1,2 alkalommal felajánlja segítségét a család 3 férfitagja, bőséges kaja, sör, bor és fél napos pihenőért cserében.
Nem szoktam szeretni az ilyen napokat. Nagy hűhó... na jó, nem épp semmiért. Nekünk nőknek persze ilyenkor még kevesebb nyoma látszik a munkánknak: vásárlás, előkészületek, főzés, mosogatás, takarítás. Nem hangzik egész napos tevékenységnek. Pedig még 23 óra után is dolgozunk, mert minden ehető elfogyott és reggel "pakolni" kell az embernek, aki munkába megy.
Mégis, jól sikerült a tegnapi nap. Nem tudom mitől, hulla voltam éjfélre, de mégis... A kerti hússütés, a család aprajának egész napi jókedve, és a látvány, hogy mindenki gyönyörködik a kiscicáinkba :)) sikerélményekkel halmozott el. A munka jobban is haladhatott volna, de... ez csak személyes (mellékes) megjegyzés.

Pillanatkép az apróságok tevékenységéből:
2009. augusztus 16., vasárnap 1 comments

A történet folytatódik

Igen, igen a macskatörténet. Cila és gyerekei. Legutóbb még úgy volt, hogy azt hittem egy kiscica született és már az sem él. Aztán pár nappal ezelőtt vékony nyávogás ütötte meg a fülünket. És megtaláltuk!! A három kismanót. Két foltoska és egy fekete. A kisördög persze fiucska, a másik kettő lány. Nagy öröm volt ez számomra. Még máig sem tudok betelni a látványukkal. Ő itt a kisördög:

van nekik egy kis fészkük, ahol kedvükre mászkálhatnak. Anyuka sajnos nem sok időt tölt velük. Ma vettem észre, hogy kezdenek látni. maguktól még nem jönnek ki az udvarra, de én gondoskodok róla, hogy megkedveljék a szabadot és persze engem is:) Ma már elkezdtek bátran mászkálni rajtam. A kis fekete az enni való. Olyan fürge, próbál szaladgálni, de még néha kidől alula a lábacskája. Ő itt az a manó, akin észrevettem, hogy már lát valamit. Ahogy mozgattam a kezem, elkezdte követni a szemecskéjével.
Itt a család. Anyucira figyelni kell, mert jobban szeret kinnt lenni, mint az apróságaival. De ha kihozom őket az udvarra, akkor nem hagyja magukra, hagyja, hogy cibálják, mászkáljanak rajta. Jaaj, nem is tudom elmondani mennyire édesek.
És, hogy én mennyire boldog vagyok. Imádom őket és már alig várom, hogy utánam szaladgáljanak, anyum bosszantására bejöjjenek a házba, vadásszanak, ugráljanak,nyávogjanak, mászkáljanak...
2009. augusztus 3., hétfő 0 comments

Mi emberek



Olyan sokan vagyunk és olyan sokfélék. Ott vannak a jók és rosszak, szépek és kevésbé szépek, kedvesek és kedvelenek, gazdagok és szegények, tehetségesek és tehetségtelenek (bár állítólag mindenki jó valamiben, csak fel kell fedezni, hogy mi az), kedvencek és antipatikusak, ismerősök és ismeretlenek, barátok és ellenségek, főnökök és alkalmazottak, és a sor végtelen. Osztáyozási szemponttól függően megszámlálhatatlan típusú ember él kis bolygonkon. Persze ezt jó tudni, de nem mind van hatással ránk, ha csak nem csökkentjük le a fizikai teret közvetlen (tágabb) környezetünkre. Itt is bőven lehet válogatni, hisz jól berögzött közhelyünk szerint nincs két egyforma ember. Vannak egyforma vagy hasonló jellemvonások, tulajdonságok, ismertetők, de egyforma... Pedig van aki hisz abban, hogy mindenkinek van egy hasonmása valahol. Nekem is többször mondták, hogy ismernek valakit aki pont olyan mint én. Külsőre is, és még belsőre is hasonlít. Mit szóljunk mindehhez. Ja persze a hasonmás, ma már nem különleges... klónok. Jól ismerjük őket, sokat tudunk róluk, én személy szerint csak filmekből.
Mi is érdekes az emberekben? Hiszen egyediek vagyunk. A nagy homo sapiens. Civilizáció, technológia. Felépítettük több ezer éves világunkat miközben tönkre is tettük azt. Most meg kezdünk ráébredni, hogy meg is kéne menteni. Alkotó és romboló ember. Itt van egy nagy paradoxon: emberről beszélek, miközben emberiségre gondolok. És mégsem általánosíthatom az emberiségre, hisz kivétel rengeteg van. Mi legyen? Mondjuk, hogy mindannyian felelősek vagyunk, vagy keressünk bűnbakokat?
Én csodálom a nagy tehetségeket. Akiket ezen adottságuknál fogva óriási felelősség terhel. Legyen az bármilyen területen. De főleg olyan tudományokra gondolok, mint orvostudomány, fizika, biológia, csillagászat. Ámulatba ejt az a modern technológia, amely majd minden területre beékelődik, megkönnyítve és leegyszerűsítve az emberek munkáját. Ugyanakkor olyan dolgokra képes, amelyekre ember, egymagában... nehezen. Gondolok itt a gyorsaságra amellyel a modern IT eszközök müködnek, vagy az eredményekre, amelyekre a kriminológia által használt kütyük képesek.
Ezzel szüges ellentétben ott vannak a fegyverek, bombák, atom-dolgok, biológiai fegyverek, amelyeknek még annyi hasznát sem látom, hogy egyáltalán véleményt formáljak róluk.
Szűkebb környezetünk: szerencsénkre vagy nem, olyan helyen élünk (amit sokan elcserélnénk:), ahol sokan azt hisszük, nem értek még el ide a világ rosszaságai. Igaz is, de tévedés is. Az én generációm sem nevezhető öregnek, de nézzük csak a néhány évvel fiatalabbakat. Annyira másképp élnek, mint mi, hogy számunkra is nehezen hihető. Legyen szó életmódról, életfelfogásról, szórakozásról, fogyasztásról. Persze nem a New York-i fiatalságra gondolok, akik estént "jól beszívva klubbokban rázzák", hanem a mieinkre. Amikor Hargita megye akármelyik falujában ott lapul fiatalok zsebében az illegális ajzószer, akkor úgy gondolom van okunk megijedni! És ezt nem korlátozom a fiatalabb generációkra.
Sok minden elmondható még az emberekről. Jó és rossz egyraţnt. şn azt mondom, hogy mindenkinek van mindenféle oldala. A különbség az arányokban van. Lehet, hogy valakit én jó embernek ismerek, de más rossznak. Pillanatnyi benyomások alapján döntünk és az a baj, hogy az ily módon alakult véleményünket gyakran hangoztatjuk is.
 
;